Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben
A HÁZASSÁG KÁNONJOGI ARCULATA A TÖRTÉNELEMBEN 39 vénytelen kötések elkerülésére. így az Egyház immár világosan szembekerül a házasság érvényességének vagy érvénytelenségének problémájával és teljes tudatossággal gyakorolja joghatóságát ebben a tekintetben. Ez a hatalom kiterjed mind az érvényes házasságkötésről szóló törvényhozásra, mind pedig a házassági ügyek eldöntésére egyházi bíró előtt.92 3. Az akadályok Ahhoz, hogy a felek képesek legyenek érvényes házasságot kötni, a virágzó középkor kánonjoga megkövetelte, hogy legalább a serdülőkort elérjék, hogy ne legyen közöttük túl szoros rokonság, sógorság vagy lelki rokonság93 és hogy ne kösse őket ünnepélyes tisztasági fogadalom, s a férfi ne legyen nagyobb rendben lévő klerikus. A bontó akadályok tárgyában az Egyház immár teljes tudatossággal hoz rendelkezéseket. A IV. Lateráni Zsinat például94 csökkenti a vérrokonság és a sógorság akadályának terjedelmét az oldalág negyedik fokáig. A XII. századtól az Egyház az impotenciát szintén bontó akadálynak ismeri el, s kikristályosodik a bűntett (crimen) akadálya is. A XII. századtól érvénytelennek tartják a nem kereszténnyel kötött házasságot is.95 Ebben a korban már szerves és egységes kánonjogi elmélet fejlődik ki a házassággal kapcsolatban,96 mely az egyházi bíróságokkal együtt erőteljesen hozzájárul az Egyház önálló házasságjogi rendszerének működéséhez. Az elmélet befolyásolja az egyes bontó akadályok alóli egyházi felmentés gyakorlati lehetőségét is.97 92 GAUDEMET, Le mariage en Occident 141. 93 Ennek az akadálynak a jelenlétéről már Gratianusnál lásd E. De León, La „cognatio spiritualis" según Graciano (Pontificio Ateneo della Santa Croce, Monografie Giuridiche 11) , Milano 1996. 94 Const. 50. („constitutiones super hoc editas sacri approbatione concilii reuocantes, presenti constitutione decernimus”, ed. Constitutiones Concilii quarti Lateranensis una cum Commentariis glossatorum, ed. A. Garcia y Garcia [Monumenta luris Canonici A, 2], Città dei Vaticano 1981, 90). 95 Vö. Weigand, Ehe. B. Il 1623-1624; ezekről az akadályokról a középkori kánonjogban lásd pl. Gaudemet, Le mariage en Occident 195-221; F. Cantelar RODRIGUEZ, El matrimonio de herejes. Bifurcaciân dei impedimentum disparitatis cultus y divorcio por herejia, Salamanca 1972. 96 Vö. R. WEIGAND, Kanonistische Ehetraktate aus dem 12. Jahrhundert, in Proceedings of the Third International Congress of Medieval Canon Law, ed. S. Kuttner (Monumenta Iuris Canonici C, 4), Città del Vaücano 1971, 59-79; UA., Die Lehre der Kanonisten des 12. und 13. Jahrhunderts von den Ehezwecken, in Collectanea Stephan Kuttner II (Studia Gratiana 12) , Bologna 1967, 445-478; UA., Liebe und Ehe bei den Dekretisten des 12. Jahrhunderts, in Love and marriage in the Twelfth Century, ed. W. van Hoecke - A. Welkenhuyzen (Mediaevalia Lovaniensia 1/8), Leuven 1981, 41-58; J. G. ZIEGLER, Die Ehelehre der Pönitential-Summen von 1200 bis 1350, Regensburg 1956. 97 Vö. pl. R. WEIGAND, Zur Problematik des Naturrechts: Inhalt, Erkennbarkeit, Veränderlichkeit, Dispensierbarkeit, in Persona y Derecho 25 (1990) 239-263 (a virágzó középkortól fogva bizonyos házasságok felbontásáról is a „felmentés” szót használva tettek említést).
