Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Nikolaus Schöch: A perfolyamat megszűnése, ha a felek semmiféle perbeli cselekményt nem végeznek
82 Nikolaus Schöch A felekre van bízva, hogy állításaikat bizonyítékokkal támasszák alá, de mindez nem zárja ki a bíró által elrendelt bizonyítékgyűjtést. A bíró hivatalánál fogva szakértői jóváhagyást igényelhet. A házassági perben a kötelékvédő a felek által elő nem állított, az igazság megleléséhez mégis szükséges járulékos bizonyítékokat gyakran maga szerzi be. A rendes kánoni per természetéhez, ezzel együtt a házassági per természetéhez is közel áll, hogy az megszűnés kizárólag a felek hallgatásán alapuljon, nem pedig a bírónak vagy a közjavát képviselő szervnek, mint például a kötelékvédőnek, vagy ügyésznek tevékenységén múljon. A büntető eljárásban, amelyben inkvizíciós maxima érvényes, a perfolyamat megszűnése hallgatólagos keresetvisszavonással nem lehetséges. Az 1724. k. 1. § szerint az egyházi ügyész oldaláról csak kifejezett keresetvisszavonás (renuntiatio instatiae) lehetséges. A pertől való elállás érvényességéhez szükséges, hogy az alperes elfogadja ezt, hacsak nem nyilvánították távol maradottnak. Végül is a perfolyamat megszűnését, amely a felek hallgatásának a törvény által meghatározott szankciója, nem a bíróság vagy munkatársai azon hanyagsága ellen hozták, amelyről az 1457. kánonban leírt fegyelmi szabályokban szó van. Ezen oknál fogva a percselekmény bírósági szervezet részéről való megszüntetése, mely megakadályozza a felek cselekvését nem vezethet megszűnéshez. A fél cselekvése, amely a megszűnési határidőn belül következik be, attól függetlenül akadályozza meg a megszűnést, hogy a szembenálló felet erről tájékoztatták-e. Az eljárás folytatására vonatkozó esetleges kifogást el kell utasítanunk. A Rota mindenképp ügyel arra, hogy az egyik fél cselekedetei beláthatok legyenek az ellenérdekű fél számára is. Ennek nem kifejezett közléssel kell történnie, hanem az elöljáró által elrendelt perakták hozzácsatolása által ugyanúgy lehetséges. A másik félnek kötelessége betekinteni az aktákba mielőtt kifogásait előterjesztené. Más esetben a kifogást ha a perfolyamat már közben megszűnt, el kell utasítania a bírói kollégium elöljárójának. Lüdicke említést tesz az 1985-ben a Gregorianán tartott ülésen Gordon által felhozott esetről: „Egy házassági semmisségi eljárásban a bíró a felek kihallgatása után nem hallgat meg tanúkat. Vajon elévül-e a perfolyamat? Hiszen a felperes vétlen.” Amennyiben a peres eljárás lépései a perfelvétel elrendeléséig 1677. k. 4. §-nak megfelelően jogszerűen történtek és a felek hat hónapja semmilyen percselekvést nem végeztek, akkor Gordon válasza szerint az 1520. k. alapján elévül a perfolyamat. Nézetét a következőképpen indokolta meg: „Neglegentia iudicis non iustificat inactivitatem partium ... nam si instructor negligerit munus suum, pars actrix debet instare ut instructor agat; et quidem primo coram ipso instructore, dein coram Collegio iudicum, tunc coram Episcopo cuius est tribunal. In fine debet facere recursum ad Signaturam Apostolicam petens ab ea ut, si casus ferat, causam in aliud tribunal efficacius transferat” Helyesen utal arra Lüdicke, hogy ez a felfogás tarthatatlan. Kizárólag csak akkor fogadhatnánk el, hogyha a felek maximája tiszta formában adott lenne. Ez nem adott sem a kánoni perjogban, sem a polgári perben. A bíró ugyanis a fennálló esetben megsértette a bizonyíték felvételi és tájékoztatási kötelezettségét, mely a felekre vonatkozó maxima keménységét enyhíti. A megszűnés sosem szolgálhat a bírót hivatali kötelességei közben ért sérelmei megbosszulására,
