Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A keleti vegyesházasságok törvényes formái (CIC 1127. kán. 1. §) - A hatályos latin normatíva ökumenikus vetületei
A KELETI VEGYESHÁZASSÁGOK TÖRVÉNYES FORMÁI (CIC 1127. KÁN. 1. §) 51 mint puszta passzív szemlélő volna jelen a kötésnél, azaz meg sem áldaná a házasságot. Más szerzők hevesen cáfolják ezt az álláspontot. Az idézett, Chiappetta-féle interpretáció kritikusai kifogásolják, hogy a figyelmét kizárólagosan a szavak jelentésére korlátozza és nem veszi figyelembe a törvény célját, illetve azon indokokat melyek a törvényhozót ezen különleges kötési forma bevezetésére indították. A zsinati normatíva végső célja a házasság stabilitásának és szentségi jellegének a védelme volt. Éppen ezt kívánták biztosítani azzal, hogy -bizonyos értelemben a Crebrae allatae előtti állapotokhoz visszatérve- a kánoni forma kötelezettségét megengedettségi feltétellé minősítették vissza. így ugyanis az ortodox pap előtt kötött keleti vegyesházasság katolikus szempontból újra érvényesnek minősült. Ez utóbbi -meglehetősen megalapozottnak tűnő- szerzői vélemnények szerint tehát, ha a házasságot katolikus közreműködő előtt kötik, akkor a kánoni forma valamennyi elemének megtartása kötelező, s bármely elem (tudniillik akár az esketési felhatalmazás, akár a tanúk) elhagyása a házasság érvénytelenségét vonja maga után. Az OE 18 által bevezetett egyszerűsítés eszerint csakis és kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amikor a házasságot ortodox pap előtt kötik.11 A felhatalmazás nélküli közreműködés valószínűsége azonban a gyakorlatban meglehetősen csekély. Ráadásul ilyen esetben fennállnának a jogot érintő köztévedés feltételei, ami miatt viszont a házasság mégis érvényes lenne, méghozzá a kormányzati hatalom egyház részéről történő pótlása révén (suplet Ecclesia)}1 A keleti vegyesházasságok viszonylatában reálisabb, az érvényességet érintő problémát vet fel ellenben a CIC 1127. kán. túl általánosnak tűnő fogalmazása („interventus ministri sacri”), amely lehetővé teszi, hogy az ilyen házasságok kötésénél diakónus is közreműködhessen. Az alábbakban figyelmünket éppen erre a problematikára, azaz a szent szolgálat- tevő kilétére és a közreműködés módozatára összpontosítjuk. Ezen aspektusok vizsgálatát ökumenikus dimenziójukon túl egyébiránt az a tény is mindinkább igazolja, hogy a katolikus egyházon belül újult erővel jelentkezik a házasság szent jellegének minél erőteljesebb megjelenítésére vonatkozó igény. II. A MINISTER SACER ONTOLÓGIAI STÁTUSZA ÉS KÖZREMŰKÖDÉSE (CIC 1127. KÁN. 1. §) A keleti féllel kötött vegyesházasságok stabilitását nagy mértékben érinti, hogy a katolikus kánonjog mennyire nyitott a vonatkozó akatolikus fegyelmi rend figyelembevételére. E szempontból a latin és keleti katolikus normatíva között jelenleg nem elhanyagolható differenciák vannak. A Keleti Kódex nem csak a közreműködő személy felszenteltségét írja elő (minister sacer), hanem magának az általa végzett cselekménynek a szakrális jellegét is (ritus sacer seu benedictio). Ezen túlmenően, a keleti jog szerint az ordó szentségét elnyert 11 12 11 J. PRADER, II matrimonio in Oriente ed in Occidente (Kanonika 1), Roma 1992, 136. 12 CIC 144. kán.; vő. ERDŐ P., Egyházjog, Budapest [1992], 123-124.
