Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben
44 Erdő Péter előtti teológia nem utasította el kategorikusan az állami illetékesség elismerését a házasság bizonyos vonatkozásairól való törvényhozásra.121 A Tridentinum után azt hangsúlyozták, hogy a keresztények közötti házasságban a szerződés és a szentség elválaszthatatlanok, s hogy egyedül az Egyház illetékes törvényeket hozni és bíráskodni a keresztények házasságáról, kivéve a házasság polgári hatásai tekintetében (vö. később 1917-es CIC can. 1016; XI. Pius, Enc. Casti connubii, 1930. XII. 31, nr. 577-583; CIC can. 1059). V. A XX. SZÁZAD TENDENCIÁI A TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS FÉNYÉBEN A házasság kánonjogi kifejeződésének rövid történelmi áttekintése után ösz- szefoglalásként vagy tanulság gyanánt vessünk néhány pillantást a századunkban megfigyelhető fejlődési tendenciákra. 1) Századunkban a kánoni házasságjog autonóm rendszerének erőteljes tö- kéletesedési folyamata figyelhető meg,122 mely mind a latin, mind a keleti házasságjog ismételt kodifikációjához vezetett és az Apostoli Szentszék bíróságai által hatékonyan irányított házassági bíráskodás fejlődését vonta maga után.123 A II. Vatikáni Zsinat után mind a törvényhozás, mind a bírói gyakorlat nagyobb jelentőséget tulajdonít az emberi személy szempontjainak, növekszik az érzékenység a házassági beleegyezésre való pszichés képesség problémái iránt. 2) Mint a bőséges teológiai és kánonjogi irodalom tanúsítja és a tanítóhivatali megnyilatkozások nagy számából is kitűnik, az Egyházban erőteljes elméleti reflexió van folyamatban a házassággal mint intézménnyel és szentséggel kapcsolatban. Ez az elmélyülés igyekszik szembenézni az új jelenségekkel is. 3) Az Egyház házassági törvényhozása immár az állami törvényhozással párhuzamos valóság. Ez a helyzet legvilágosabban azokban az országokban mutatkozik meg, ahol a polgári házasságkötés kötelező. Ebben a szisztémában a két jogrend, amint ezt az immár évszázados tapasztalat igazolja, egymástól függetlenül tud működni, s mindkettő képes arra, hogy saját szabályait a saját eszközeivel betartassa. Ez olyan helyzet, mely kifejezi az egyházjog elsődleges jogrend mivoltát és egyben sajátosan lelki jellegét is. Kényes helyzet állt elő az 1983-as Codex 1059. kánonjával, mely tartózkodik attól, hogy szabályozza a nem katolikus keresztények házasságát.124 CONGAR, Lm Commission Théologique Internationale, déc. 1977, et le can. 1012, in Revue de Sciences Philosophiques et Théologiques 65 (1981) 295-298; D. BAUDOT, L’inséparabilité entre le contrat et le sacrament de mariage: la discussion après le Concil Vatican II, Roma 1987; J. CASTANO, Il matrimonio è contralto? (Quaestio disputata), in Periodica 82 (1993) 431-476. 121 PI. Pedro de Soto; vö. Mostaza, La competenda de la Iglesia 329-332. 122 Már a S. Congr. Concilii 1907. VIII. 2-án kiadott Ne Temere kezdetű decretuma világosabban szabályozta a házasságkötést. A házasságjog kodifikációjára pedig az 1917-es CIC- ben, majd az 1983-as CIC-ben került sor a latin egyház, az 1949. II. 22-én kiadott Crebrae allatae kezdetű motu proprióban és az 1990-es CCEO-ban pedig a keleti egyházak számára. 123 A Sacrae Romanae Rotae Decisiones seu Sententiae, Roma 1909 kk. sorozatának kiadásával. Újabban ezek a döntvények megjelennek CD-n is. 124 Vö. U. NAVARRETE, Competentia Ecclesiae in matrimonium baptizatorum eiusque limites, in Periodica 67 (1978) 95-115, különösen 106. A Tanítóhivatal ugyanis évszázadok óta hangsúlyozza, hogy törvényeket hozni a keresztények (!) házasságáról egyedül az Egyház
