Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben
A HÁZASSÁG KÁNONJOGI ARCULATA A TÖRTÉNELEMBEN 45 4) Úgy tűnik, előtérbe kerül a pasztorális kérdésfelvetés, a házasság érvénytelenségéről és semmisségéről szóló kánoni szabályok pedig egyre inkább a szentségi fegyelemre tekintettel nyernek alkalmazást, például mint olyan eszközök, melyek nem egyszer lehetővé teszik elváltak és polgárilag újraházasodottak házassági helyzetének rendezését és így azt, hogy szentségekhez járulhassanak. Ugyanennek a jelenségnek egy másik vonatkozása az, hogy a tisztán egyházi jogi akadályok többsége fokozatosaan elveszíteni látszik megelőző szerepét, mivel századunkban az ilyen akadályok száma csökkent, terjedelmük szűkült, s az alóluk való felmentés lehetősége erőteljesen megnövekedett, mivel a fenntartott akadályok nagymértékben csökkentek, s a felmentői hatalmat a föpásztorok is széles körben delegálták a papoknak. A felmentés lelkipásztori oka is igen tág magyarázatot kapott. Mindezek miatt úgy tűnik, hogy a hangsúly áttevődik - már azért is, mert sok helyütt a kánoni házasságnak nincs polgári hatása - a házasság társadalmi intézménye egészének egyházi irányításáról az egyes házassági és nem házassági helyzetek erkölcsi és egyházfegyelmi minősítésére és azoknak a híveknek a lelkipásztori gondozására, akik ilyen helyzetben élnek. 5) A kánoni házasságot körülvevő összefüggési rendszer változik. Általában a házasságnak bizonyos értékei, sajátosan pedig a keresztény házasságnak olyan értékei, mint a szentségi jelleg, a termékenység, a szerelem, a hűség és különösen a család a maga egészében elmélyült kutatások tárgyát képezik az Egyházban. A Tanítóhivatal is számos megnyilatkozásban foglalkozik velük. Úgy tűnik, hogy nem minden ide tartozó problémát lehet és kell kánonjogi eszközökkel kezelni. Sajátosan is nehéznek látszik a házasságot egy kánoni családjog rendszerébe helyezni. A családjognak ugyanis számos vonatkozása (így a vagyoni viszonyok és a nevelési jog), a társadalmilag hatékony szabályozáshoz olyan eszközöket kíván, amelyek inkább az állami jogot jellemzik. 6) A kánoni házasságjog pasztorális és spirituális szerepének növekedésével azonban sajátos pasztorális és egyben kánonjogi probléma merül fel: Hogyan lehet az Egyház általános gyakorlatába jobban beilleszteni a különböző házassági helyzeteknek a szentségi életben való részvételre, illetve annak eltiltására koncentráló egyházi megközelítését egy olyan korban, amikor a nyilvános ve- zeklési fegyelem rendszer nincs érvényben. 7) Mint minden korban, ma is létezik némi feszültség a gyakorlat és a keresztények házassága által képviselt értékek között, így a házasság kánoni kifejezései is tanúságtételként jelennek meg Krisztus tanításáról a világ előtt. illetékes, kivéve a tisztán polgári határozatokat illetően.
