Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben
A HÁZASSÁG KÁNONJOGI ARCULATA A TÖRTÉNELEMBEN 41 kezdve pedig ezek az államok általában előírták az egyházi szertartást a házasság érvényességi követelményeként.105 2. A házassággal kapcsolatos világi törvényhozás erősödése és a polgári házasság bevezetése A protestáns teológiai szemlélet szerint a házasság, noha nem mentes minden lelki jelentőségtől, mint jogintézmény a világi jogrendre tartozik. Mégis a házasság polgári kötését csak lassan vezették be és ez kivételes maradt a protestáns országokban egészen a XVIII. századig, amikor egyes „protestáns” államok olyan házasságjogot kezdtek kifejleszteni, mely immár a protestáns teológia elveitől is eltért. A szabadon választható (fakultatív) polgári házasságkötést először Hollandiában vezették be 1580-ban. Kötelező polgári házasságot írtak viszont elő Angliában 1653-ban, Cromwell idején. Poroszországban pedig, olyan esetekben, amikor a protestáns lelkipásztorok olyan felek esketését utasították vissza, akik az állami jog szerint házasságot köthettek, 1749-től rendelkezésre állt a polgári házasságkötés lehetősége.106 107 A Trentói Zsinaton nagy hangsúllyal merült fel az a kérdés, hogy milyen hatalma van az Egyháznak a házassági kötelék létrejötte terén. Ismételt viták után az az álláspont került előtérbe, amely szerint az Egyháznak van hatalma érvénytelenítő házassági akadályok létesítésére,1117 és arra is, hogy a klandesztinitást, vagyis a kánoni forma hiányát érvénytelenítő akadálynak nyilvánítsa. Egyes zsinati atyák még ennél is határozottabbak voltak, mivel elismerték, hogy a házassági szerződés egyben szentség is, és az Egyháznak joga van részt venni a szerződés érvényes létrehozásában. Egyesek az Egyháznak azt a jogát is elismerték, hogy módosítsa ennek a szentségnek a formáját, mivel azt Krisztus nem határozta meg.108 Az állam illetékességének kérdését a házasság területén ez a zsinat sajátos témaként nem tárgyalta, hanem megelégedett azok kiközösítésével, akik tagadták, hogy a házassági perek az egyházi bíróságokra tartoznak.109 Bellarmin Szent Róbert volt az, aki ennek a zsinati kánonnak az alapján tagadta később a világi bírók illetékességét házassági ügyekben, s csupán az egyházi bírókénak alárendelt illetékességet ismert el számukra.110 105 MlKAT, Ehe 821; pl. Allgemeines Landrecht für die Preußischen Staaten (1794) II, 1, § 136. 106 Kabinettsordre, 1749. február 8; vö. MlKAT, Ehe 822. 107 Conc. Trident., sess. XXIV, Canones de sacramento matrimonii, cann. 3-4 („3. Si quis dixerit, eos tantum consanguinitatis et affinitatis gradus, qui Levitico exprimuntur, posse impedire matrimonium contrahendum, et dirimere contractum; nec posse ecclesiam in nonnullis illorum dispensare, aut constituere, ut plures impediant et dirimant: a. s. 4. Si quis dixerit, ecclesiam non potuisse constituere impedimenta matrimonium dirimentia, vel in iis constituendis errasse: a. s.”, ed. Conciliorum Oecumenicorum Decreta, ed. J. Alberigo - J. A. Dossetti - P. P. Joannou - C. Leonardi - P. Prodi, 3Bologna 1973, 754). 108 Vö. Bernhard 270-272. 109 Cone. Trident., sess. XXIV, Canones de sacramento matrimonii, can. 12. 110 Disputationes de controversiis Christianae fidei adversus huius temporis haereticos, controv. de sacr. matrim; vö. GAUDEMET, Le mariage en Occident 328-329.
