Kánonjog 2. (2000)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben

A HÁZASSÁG KÁNONJOGI ARCULATA A TÖRTÉNELEMBEN

37

ratum kifejezéssel éppen ellenkezőleg a megkötött [de még el nem hált] házasságot jelöli, vö. CIC 1061. k. 1 § - vagy perfectum). Eszerint csak az így beteljesült házasság valósította meg teljesen a szentséget. A francia teológusok szerint viszont az elhálás nem volt szükséges a házasság létrejöttéhez. Petrus Lombardus olyan különbségtételt vezetett be, mely hosszú évszázadokon át meghatározó maradt. Megkülönböztette a házassági akarat jelenidejű szavak által való kifejezését (per verba de praesenti) ugyanennek jövö időben való kimondásától (per verba de futuro).19 III. Sándor pápa dekretálisaiban azután ezeknek a különféle korábbi elméleteknek a szintézise rajzolódik ki. Egyrészt hangsúlyt kap, hogy a házasságot csakis a beleegyezés hozza létre (matrimonium... solo consensu contrahitur),80 másrészt a pápa elismeri, hogy a jövőre vonatkozó (per verba de futuro) szavakkal kifejezett házassági akarat- nyilvánítást követő testi kapcsolat (copula) már a házasság meglétét igazolja.79 80 81 82 Ez az a lehetőség, melyet azután egy világos consensus-e\mé\eX keretében a legnagyobb bolognai dekretista, Huguccio elméletileg is kifejt, megmagyarázva, hogy ebben az esetben a testi egyesülés nem létrehozója a házasságnak, hanem alapot ad arra a vélelemre, hogy a házassági beleegyezés immár ténylegesen is jelen van.

Ennek a tanításnak a nyomán Huguccio egykori tanítványa, III. Ince pápa törvényhozásában is tisztázza a házasság megvalósulásának két fő típusát. Az egyik a jelenszavas házasság (matrimonium per verba de praesenti), a másik pedig a jövőre vonatkozó házassági akaratnyilvánítást követő testi kapcsolat

(matrimonium per verba de futuro carnali copula subsecuta), melynek elneve, , . ^ ..... '82 zesere a matrimonium praesumptum es a matrimonium iuris interpretatione

kifejezéseket is alkalmazzák. A vélelmezett házasság lehetőségének ez az elmélete később klasszikus megfogalmazást nyert IX. Gergely dekretális-gyűjte- ményében.83 A konszenzualizmus térhódítása azt eredményezte, hogy az egyházi törvényhozás szabályozta a kényszer84 hatására vagy bizonyos feltételek kikötésével megkötött85 házasságok érvénytelenségét is. A konszenzualizmus további

79 Az eljegyzés és a házasság közti különbség újabb tisztázásához lásd pl. C. LARRAINZAR, La distinción entre „fides pactionis" y „fides consensus" en el „Corpus iuris canonici", in lus Canonicum 21 (1981) 31-100.

80 X 4.1.14. A házasság a de praesenti adott törvényes beleegyezés után felbonthatatlan, függetlenül az elhálástól: X 4.4.3.

81 X 4.1.15 („mandamus... si inveneris, quod primam post fidem praestitam cognoverit, ipsum cum ea facias remanere”).

82 X 4.1.25; X 4.1.16. Vö. GAUDEMET, Le mariage en Occident 180.

83 X 4.1.30 (,,Is, qui fidem dedit M. mulieri super matrimonio contrahendo, carnali copula subsecuta, etsi in facie ecclesiae ducat aliam et cognoscat, ad primam redire tenetur, quia, licet praesumptum primum matrimonium videatur, contra praesumptionem tamen huiusmodi non est probatio admittenda”, ed. Corpus luris Canonici II. Dectretalium Collectiones, ed. Ae. Friedberg, Lipsiae 1881, 672).

84 Vö. pl. X 4.1.13-14; R. WEIGAND, Ehe B. II Kanonisches Recht, in Lexikon des Mittelalters, III, München-Zürich 1986, 1623.

85 JL 14046. 14043 (X 4.1.5 és 4.5.3); 14042; JL 15729 (X 4.1.20 és 4.5.4; X 4.1.18 és 4.5.5); Po 1968 (X 4.5.6); Po 9664 (X 4.5.7); R. WEIGAND, Die bedingte Eheschließung im kanonischen Recht I (Münchener Theologische Studien, Kanonistische Abteilung 16), Münc-