Kánonjog 2. (2000)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben

38

Erdő Péter

következménye volt, hogy kiéleződött a klandesztin házasságok problémája. Igaz, hogy III. Sándor éppen a salernói érsekhez címzett híres levelében, melyben tisztázza, hogy a házasság létrejöttéhez a beleegyezés a testi kapcsolat nélkül is elégséges, megkívánja a consensus kifejezéséhez a „szokásos” formát, vagyis a pap vagy a közjegyző86 jelenlétét, a tanúkat és a kölcsönös beleegyezés szóbeli kifejezését.87 De ennek a pápának a különböző dekretálisaiban hangsúlybeli különbségek is vannak,88 a későbbi pápák pedig olyan radikálisan fogták fel a beleegyezési elméletet, hogy a Liber Extrában az említett dekretális szövegéből már eltűnik a formára (illetve a beleegyezés kinyilvánításának formaságára) vonatkozó rész.

Az elhálásnak korábban tulajdonított jelentőség emlékeként megmaradt az a szabály, hogy a jelenszavas kijelentéssel kötött, de el nem hált házasságok esetén fennmaradt a felbontás lehetősége, ha az egyik fél szerzetbe akart lépni. Bár egyes teológusok azt sugallták, hogy az Egyház az ilyen házasságokat más esetekben is felbonthatja, az ilyen el nem hált házasságok alóli pápai felmentés gyakorlata csak a XV. században kezdődik és a Trentói Zsinat után válik általánossá.89

2. A kötelező szertartások

Noha a feleket felszólították vagy például a IV. Lateráni Zsinaton90 már kötelezték, hogy házasságukat nyilvánosan kössék vagy „szolemnizálják” (azaz a már létrejött házasságot utólag tegyék nyilvánossá) pap jelenlétében, in facie ecclesiae, de előírták a házasságkötés előtti hirdetéseket is91 az esetleges érhen 1963, 178-181, 197-203, 286-290.

86 Vö. pl. P. LEISCHING, Die Ehesließungen vor dem Notar im 13. Jahrhundert, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Kanonistische Abteilung 63 (1977) 20-46.

87 JL 14091 (X 4.4.3 - pars decisa\). Vö. C. DONAHUE, The Policy of Alexander the Third’s Concent Theory of Marriage, in Proceedings of the Fourth International Congress of Medieval Canon Law, ed. S. Kuttner (Monumenta Iuris Canonici C, 5), Città del Vaticano 1976, 251-281.

88 Vö. pl. DONAHUE, The Policy 280. III. Sándor szintéziséről lásd még pl. G. LE BRAS, Le mariage dans la théologie et le droit de l’Église du XIIe au XIIIe siècle, in Cahiers de civilisation médiévale 11 (1968) 191-202; R. WEIGAND, Unauflöslichkeit der Ehe und Eheauflösung durch Päpste im 12. Jahrhundert, in Revue de Droit Canonique 20 (1970) 44- 64; (= UA., Liebe und Ehe im Mittelalter [Bibliotheca Eruditorum 7] Goldbach 1993, nr. 9); G. FRANSEN, La formation du lien matrimonial au moyen âge, in Revue de Droit Canonique 21 (1971) 106-126; C. Donahue, The Dating of Alexander the Third’s Marriage Decretals, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Kanonistische Abteilung 68 (1982) 70-124.

87 Vö. WEIGAND, Unauflöslichkeit der Ehe 44-51; E. SAUERWEIN, Der Ursprung des Rechtsinstitutes der päpstlichen Dispens von der nicht vollzogenen Ehe (Analecta Gregoriana 215), Roma 1980; DONAHUE, The Policy 252; UA., English and French Marriage Cases, in the Later Middle Ages: Might the Differences be Explained by Differences in the Property Systems?, in Marriage, Property, and Succession, ed. L. Bonfield (Comparative Studies in Continental and Anglo-American Legal History 10), Berlin 1992, 339.

90 Const. 51.

91 TT„