Kánonjog 2. (2000)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben

28

Erdő Péter

olyan szövetséget, melyet már a Máté evangélium szerint (Mt 19,4-6) az egység és a felbonthatatlanság jellemez. Ezt a gondolatot már világosan megfogalmazta például Amaszeai Aszterion a IV. század végén vagy az V. század legelején. Ő ugyanis kimondja, hogy a házasságkötés szertartásában maga Isten vezeti a menyasszonyt a vőlegényhez és jóváhagyja házasságukat.4

2) Az első századok keresztényei arról is meg voltak győződve, hogy házasságukat saját törvények (is) szabályozzák, főként a Máté evangéliumában meghirdetett elv. így tűnik fel - legkésőbb a IV. század végén - a házastársak közötti természetfeletti kötelék eszméje is.5

3) A patrisztikus irodalom nem foglalkozik a házasság érvényességének kérdésével, de ismeri a nemlétező vagy csak látszólagos házasság fogalmát.6

4) Szent Pál tanítását7 követve az ókori keresztények nagy teológiai értéket tulajdonítottak a keresztények házasságának mint Krisztus és az Egyház egysége jelének. Szent Ágoston hangsúlyozza, hogy a házasság mint szimbólum reprodukálja ennek a nagy misztériumnak a valóságát is.8 A házasságnak ez a megbecsülése azonban nem volt akadálya annak, hogy a szüzességet nagyobb értéknek tekintsék.9 Az Egyház azonban elutasította az aszketikus túlzásokat és leszögezte - például a Gangrai Zsinaton10 -, hogy a házasság is az üdvösség egyik útja. Mégis egyes szerzők - így Órigenész, Szent Ágoston és Szent Jeromos — műveiben felmerül a házastársi aktus tisztátalanságának eszméje. Ez az erkölcsi megítélés azonban nem befolyásolja jelentősen magának a házasság intézményének az alakulását.

5) A patrisztikus korban a házasság céljaként az élet továbbadását hangsúlyozzák. Ennek a ténynek a fokozott kiemelésében általában a sztoikus filozófia11 hatását szokás látni. Ám tudatában vannak a kor keresztényei a kölcsönös házastársi szerelem méltóságának is. Egyébként ennek értékelése szintén fellelhető a sztoikusok műveiben.12 Ez a szerelem a fides Szent Ágoston-i fogalmának részét alkotja.

6) Az elhálásnak, úgy tűnik, nem tulajdonítottak jogi jelentőséget a házasság létrejötte tekintetében. Egyes szerzők, így Henri Crouzel13 szerint a házasságot a sponsalia erősítette meg.14 Ám ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az ilyen

4 PG 40, 228 C.

5 Vö. H. CROUZEL, Matrimonio. /. Teológia dei matrimonio, in Dizionario patristico e di antichità cristiane, dir. A. di Berardino, II, Casale Monferrato 1984, 2182.

6 PI. Origenes, Com. Mt. XIV,24; S. Basilius Magnus, can. 26.

7 Ef 5,22-23.

8 De nupt. et cons. I, 10(11), 21 (23).

9 Vö. lKor 7,32-34; CROUZEL 2182.

1(1 Can. 1 ; vö. cann. 4, 9, 10, 14.

11 Vö. CROUZEL 2182; M. POHLENZ, La Stoa. Storia di un movimento spirituale, Firenze 1978,1, 278-279, 282, 382-383; II, 54-55, 124-125 (ford, németből).

12 Vö. fent 11. jegyz.

13 Crouzel 2183.

14 A desponsatio kifejezés sajátosan keresztény használatához, mely úgy tűnik, köztes jelentést hordozott az eljegyzés és a római értelemben megkötött házasság között, s amely zsidó hagyományokra ment vissza, lásd J. GAUDEMET, Le mariage en Occident. Les moeurs et le