Kánonjog 2. (2000)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben

Kánonjog 2 (2000) 27-45.

TANULMÁNYOK

ERDŐ Péter

A HÁZASSÁG KÁNONJOGI ARCULATA A TÖRTÉNELEMBEN

summarium: I. A keresztény ókor: 1. A házasság lényege és a keresztény sajátosságok; 2. A házassághoz szükséges előzetes követelmények; 3. A házasságkötés; II. A korai középkor: 1. A barbár királyságok; 2. A karoling kor; III. A HÁZASSÁG FELETTI EGYHÁZI JOGHATÓSÁG ELSŐDLEGES ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK KORA: 1. A beleegyezés szerepe; 2. A kötelező szertartások; 3. Az akadályok; IV. Az újkor: 1. A trienti forma; 2. A házassággal kapcsolatos világi törvényhozás erősödése és a polgári házasság bevezetése; V. A XX. SZÁZAD TENDENCIÁI A TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS FÉNYÉBEN.

I. A KERESZTÉNY ÓKOR

1. A házasság lényege és a keresztény sajátosságok

Ha rekonstruálni akarjuk az ókori keresztény közösségben a házasság intézményének arculatát, mindig a különféle teológiai, liturgikus, kánonjogi és világi jogi emlékekből kell kiindulnunk. Az utóbbi évtizedek szakirodalma alapján a következő kép rajzolódik ki:

1) Kezdetben az Egyház úgy tekintette a házasságot mint a természetjogból származó intézményt, mely az evilági valóságok közé tartozik.1 A keresztények is népük törvényei és szokásai szerint köthették meg házasságukat, de el kellett kerülniük a pogány vallással kapcsolatos gyakorlatokat. Ez nem jelentette azt, hogy az Egyház közömbösen tekintett volna a hívők házasságára. Noha a patrisztikus szövegekben kevés szó esik a házasságról mint két akarat megegyezéséről - ez a gondolat majd Szent Ambrusnál nyer világos megfogalmazást a patrisztikus irodalomban2 -, úgy tűnik, hogy ez a római jogból származó szemlélet a keresztények között is általánosan elfogadott volt.3 A feleknek ezt a megegyezését azonban a keresztény felfogás szerint Isten erősítette meg mint

1 J. Dauvillier, Les temps apostoliques. 1" siècle (Histoire du Droit et des Institutions de l’Église en Occident II), Paris 1970, 373-384; P. L’HUILLIER, Novella 89 of Leo the Wise on Marriage: An Insight into its Theoretical and Practical Impact, in Greek Orthodox Theological Review 32/2 (1987) 155.

2 Inst. virg. VI, 41.

3 Vö. Dauvillier 381. 384 (bibliográfiával); o. Robleda, La definizione del matrimonio nel diritto romano, in La definizione essenziale giuridica del matrimonio. Atti del colloquio romatistico-canonico, 13-16 marzo 1979 (Utrumque lus 5), Roma 1980, 29-43; E. VOLTERRA, Consensus facit nuptias, uo. 44-56; stb.