Kánonjog 2. (2000)

KÖZLEMÉNYEK - II. János Pál pápa motu proprio kiadott apostoli levele: A püspöki konferenciák teológiai és jogi természetéről

100

Közlemények

egyikéhez; Püspöki Konferenciák szervezhetők több ország püspökeiből, sőt nemzetközi szinten is.29

Néhány évvel később 1973-ban a Püspökök Lelkipásztori Direktóriuma emlékeztetett rá, hogy „a Püspöki Konferencia arra rendeltetett, hogy sokféleképpen és termékenyen járuljon hozzá a kollegiális érzés konkrét megvalósulásához napjainkban. A Konferenciák kiemelkedő módon ápolhatják a kommunió lelkületét az egyetemes Egyházzal és a részegyházak között.30 Végül az általam 1983. január 25-én közzétett Kánonjogi Kódex 447^159. kánonja külön szabályokat ad, melyek megszabják a Püspöki Konferenciák célját és illetékességét, felállításának módját, összetételét és működését.

A kollegiális lelkűiét, mely a Püspöki Konferenciák létrehozását indítja és tevékenységét irányítja, együttműködést sürget a különböző országok Püspöki Konferenciái között, ahogy ezt a II. Vatikáni Zsinat óhajtotta31 és a kánoni törvényekben szerepel.32

6. A II. Vatikáni Zsinat óta a Püspöki Konferenciák jelentősen kibontakoztak és egy ország vagy egy meghatározott terület püspökei számára az Egyház közjavát szolgáló véleménycsere, a tanácskozás és együttműködés kedvelt eszközévé váltak: „az elmúlt években konkrét, élő és hatékony valósággá váltak szerte a világon.”33 Fontosságuk megmutatkozik abban is, hogy hatékonyan hozzájárulnak a Püspökök közötti egységhez, s ezen keresztül az Egyház egységéhez, mert az egyházi kommuniót hatásosan képesek megerősíteni. Azonban egyre szélesebb körű tevékenységük kiváltott néhány teológiai és lelkipásztori problémát, főként abból a szempontból, hogy milyen kapcsolat van a Püspöki Konferenciák és az egyes megyéspüspökök között.

7. Húsz évvel a II. Vatikáni Zsinat befejezése után, 1985-ben a rendkívüli Püspöki Szinodus elismerte a Püspöki Konferenciák lelkipásztori hasznosságát, sőt szükséges voltát a mai helyzetben, ugyanakkor nem mulasztotta el megje29 Vö. VI. Pál pápa Ecclesiae Sanctae motu proprio (1966. VIII. 6. ), I. Normae ad exsequenda Decreta SS. Concilii Vaticani II “Christus Dominus” et ’’Presbyterorum Ordinis” 41: AAS 58 (1966), 773-774.

30 Püspöki Kongregáció: Ecclesiae imago direktórium a Püspökök lelkipásztori szolgálatáról (1973. II. 22.), 210: Ench. Vat. 4, 2310-2311.

31 Vö. CD 38,5.

32 Vö. CIC 459, 1. §. Az együttműködést elősegítő szervek: Reuniones Internacionales de Conferendas Episcopales, Consejo Episcopal Latinoamericano (CELAM); Consilium Conferenti arum Episcopalium Europae Secretariado Episcopal de América Central y Panamá (SEDAC); Commissio Episcopatuum Communitatis Europaeae (COMECE); Association des Conférences Episcopales de l'Afrique Centrale (ACEAC); Association des Conférences Episcopales de la Region de l'Afrique Centrale (ACERAC); Symposium of Episcopal Conferences of Africa and Madagascar (SECAM); Inter-Regional Meeting of Bishops of Southern Africa (IMBSA); la Southern African Catholic Bishops’ Conference (SACBC); Conférences Episcopales de l’Afrique de l'Ouest Francophone (CERAO); la Association of the Episcopal Confetences of Anglophone West Africa (AECAWA); la Association of Member Episcopal Conferences in Eastern Africa (AMECEA); Federation of Asian Bishops' Conferences (FABC); Federation of Catholics Bishops' Conferences of Oceania (FCBCO); (Vö. Annuario Pontificio per I'anno 1998, Cittá del Vaticano 1998, pp. 1112-1115 ). Mindazonáltal ezek az intézmények nem Püspöki Konferenciák a szó sajátos értelmében.

33II. János Pál pápa: Beszéd a Római Kúriához (1986. VI. 28-án), 7c: AAS 79 (1987), 197.