Kánonjog 2. (2000)
KÖZLEMÉNYEK - II. János Pál pápa motu proprio kiadott apostoli levele: A püspöki konferenciák teológiai és jogi természetéről
Közlemények 101 gyezni, hogy „a Püspöki Konferenciáknak eljárásmódjukban az Egyház javát kell szem előtt tartaniuk, azaz az egység szolgálatát és minden egyes püspök el nem idegeníthető felelősségét az egyetemes Egyház és saját részegyházuk iránt.”34 Ezért a Szinodus ajánlotta, hogy részletesebben és mélyebben kell tanulmányozni a Püspöki Konferenciák teológiai és belőle következő jogi státusát, s főként tanításbeli tekintélyét, szem előtt tartva a Christus Dominus zsinati határozat 38. pontját és a CIC 447. illetve a CCEO 753 kánonját.35 A jelen dokumentum az óhajtott tanulmányozás gyümölcse. Szorosan kapcsolódva a II. Vatikáni Zsinathoz, kifejezetten megfogalmazza a Püspöki Konferenciák teológiai és egyházjogi alapelveit, és megadja a nélkülözhetetlen törvényhozási kiegészítést, hogy elősegítse a Püspöki Konferenciák teológiailag megalapozott és jogilag biztonságos működését. II. A PÜSPÖKÖK KÖZÖTTI KOLLEGIÁLIS EGYSÉG 8. Isten népe egyetemes kommuniójában - melynek szolgálatába állította az Úr az apostoli szolgálatot - a Püspökség kollegiális egysége kinyilvánítja az Egyház természetét, mely - tekintettel arra, hogy itt a Földön Isten országának magva és kezdete - „az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség erőteljes csírája”.36 Miként az Egyház egy és egyetemes, úgy a Püspökség is egy és osztatlan,37 kiterjedése azonos a látható Egyház határaival és kifejezi annak változatos gazdagságát. Ezen egység látható elve és alapja a Római Pápa, a püspök testület feje. A Püspökség egysége az Egyház egységének egyik alkotó eleme.38 Ugyanis a Püspökök testületé által „nyilvánul meg és őriztetik az apostoli hagyomány az egész világon”,39 * és az ugyanabban a hitben való részesedés, melynek letétemé- nye az ő őrzésükre van bízva, a részesedés ugyanazokban a szentségekben, „melyeknek szabályszerű és gyümölcsöző kiszolgáltatását tekintélyükkel rendezik,”41'az irántuk való engedelmesség és a ragaszkodás hozzájuk mint az Egyház Pásztoraihoz, az egyházi kommunió lényeges elemei. E kommunió, mivel áthatja az egész Egyházat, strukturálja a Püspöki kollégiumot is és „olyan szerves valóság, mely megkívánja a jogi formát, s azt is, hogy a szeretet éltesse”.41 9. A Püspökök rendje kollégiumként „fejével, a Római Pápával együtt - és sohasem e fő nélkül - szintén hordozó alanya az egész Egyházra kiterjedő legfőbb és teljes hatalomnak”.42 Miként valamennyien jól tudjuk, amikor II. Vatikáni Zsinat ezt tanítja, egyidejűleg emlékeztet arra is, hogy Péter Utódának ”pri34 35 36 37 38 39 40 41 42 Zárójelentés II, C, 5: L'Osservatnre Romano 1985. XII. 10, 7. Vö. Ua. II, C), 8, b). LG 9. I. Vatikáni Zsinat Pastor aeternus, Prologus: DS 3051. Vö. Hittani Kongregáció: Communionis notio levele (1992. V. 28),12: AAS 85(1993)845. LG 20. LG 26 Ua, Nota explicativa praevia 2. LG 22.
