Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint 35 kódex révén valósult meg, mely dokumentum a szóban forgó közösségekre immár a sajátjogú egyház (Ecclesia sui iuris) kifejezést használja.5 Éppen ebből adódik, hogy a kánonjogi szaknyelv ma már nem rítustagságról illetve rítusváltásról, hanem “sajátjogú egyházbeli tagságról” és a “sajátjogú egyházbeli hovatartozás megváltoztatásáról” beszél. Az új szóhasználat kifejezi, hogy egy keleti katolikus közösség elsődlegesen Isten népének egy olyan hierarchikusan meghatározott része, mely valódi «ekkleziofania», azaz az egyházi kommunió specifikus megjelenítője.6 A rájuk jellemző szociokulturális jegyek (azaz a katolikus hit sajátos életmód szerinti megélése, mely jellemző liturgikus, teológiai, lelki és nem utolsósorban fegyelmi adottságok összességeként jelenik meg), bár az egyetemes egyház különleges értékeit hordozzák, az ekkleziális dimenzióhoz képest immár nyilvánvalóan másodlagosak. Eszerint a sajátjogú egyháztagságból fakad a keresztény hit egy jellemző módon történő megélése (rítus), nem pedig megfordítva, a rítusból a személy sajátjogú egyházbeli hovatartozása.7 Tekintettel azonban a köznapi szóhasználat elterjedtségére, az egyes autonóm részegyházcsoportokhoz való tartozást többnyire a továbbiakban is a már meghonosodott és magyarosabbnak tűnő “rítus”, “rítusváltás” kifejezéssel jelöljük. Éppen ezért tartottuk fontosnak a fenti terminológiai és szemléletváltozás tányéré felhívni a figyelmet. II. A SAJÁTJOGÚ EGYHÁZTAGSÁG ELNYERÉSÉNEK TÍPUSAI Amikor valaki az Egyház tagja lesz, nemcsak az egyetemes egyházhoz és egy egyházmegyéhez csatlakozik, hanem Krisztus egyházának imént említett harmadik dimenziójához, azaz a sajátjogú egyházak egyikéhez is. Ez utóbbi tagság pedig -minthogy egy meghatározott hierarchiának és az ahhoz kapcsolódó sajátos fegyelmi rendnek való alávetettséget is magában foglal-jelentősen érintheti a személyek cselekvőképességét. Egy adott sajátjogú egyház tagjává válni -az érintett személy státuszától függően- három, egymástól eltérő módon lehetséges: (1) a még meg nem kereszteltek a keresztség alkalmával nyerhetnek tagságot; (2) a katolikus krisztushívők rítusváltoztatás révén csatlakozhatnak egy katolikus egyházon belüli másik sajátjogú egyházhoz; (3) a nem katolikus keresztények pedig a katolikus egyházzal való teljes közösség elfogadásával (katolizálás). Az alábbiakban a sajátjogú egyházbeli tagság kérdését is ezen három típus szerint tárgyaljuk. 5 CCEO 27. kán. A terminológiai fejlődés folyamatának áttekintéséhez lásd pl. I. Zuzek, Le «Ecclesiae sui iuris» nella revisione del diritto canonico, in Vaticano II: bilancio e prospettive venticinque anni dopo (1962-1987), R. Latourelle (a cura di), Assisi 1987, II, 869-882; vö. Nuntia 28 (1989) 18-19. 6 A kérdés kifejtéséhez lásd: P. Szabó, Opinioni sulla natura déllé Chiese «sui iuris» nella canonistica odierna, in Folia Theologica 7 (1996) 239-251. 71. Zuzek, Presentazione del Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, in Id., Understanding the Eastern Code (Kanonika 8), Rome 1997, 122.
