Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
36 Szabó Péter II. 1 Az egyháztagság elnyerése keresztség révén II. 1.1 Tizennégy éven aluli személyek Ha a keresztelendő személy még nem töltötte be tizennegyedik életévét, akkor a sajátjogú egyházbeli hovatartozása tekintetében egyedül a szülők (vagy az őket helyettesítő törvényes képviselő) jogállása a meghatározó. A két ide vonatkozó jogszabály8 együttes vizsgálatából az derül ki, hogy -a vegyes rítusú katolikus szülők kérdésre vonatkozó szabad és kölcsönös megegyezésének lehetőségét megengedve- végső soron továbbra is a katolikus apa dönthet arról, hogy keresztelésük alkalmával gyermekeik mely sajátjogú egyházban nyernek tagságot (tudniillik az egyáltalán lehetséges variációk közül). Míg a latin jog a vegyes rítusú katolikus házasságok esetén elsőként a szabad megegyezés lehetőségét említi és csak annak hiányában utal az apa egyoldalú döntési lehetőségére, addig a keleti kódex a döntés szempontjából meghatározó személyt helyezi előtérbe, s így perspektívájában az apa saját rítusának továbbviteléről való lemondási lehetősége válik kiegészítő szabállyá. Mi több, a keleti kánon azt is jelzi, hogy a Szentszék a veszélyeztetett keleti egyházak tekintetében részleges jog révén újra megszoríthatja a szülők szabad választási lehetőségét.9 A kommentárok nagy része a két kódex szövegezése közti ezen eltérést inkább csak stilisztikai differenciának minősíti. Figyelembe véve azonban azt, hogy a keleti jog szerint a közös megegyezéshez (azaz ahhoz, hogy az apa hozzájáruljon a keresztelendőnek az anya szerinti egyházhoz való csatlakozásához) külső akaratnyilvánítás szükséges,10 a szövegbeli eltérés nem csekély gyakorlati következményekkel jár. A latin kódex önmagában vett szabályozása szerint ugyanis -abból adódóan, hogy az nem határozza meg az akaratnyilvánítás jogi formáját- a megkeresztelt rítusát végső soron a keresztség szertartásából a hovatartozásbeli szándékra való következtethetőség mellett felállított vélelem határozná meg. A keleti jog ellenben -kifejezett akaratnyilvánítást követelve ahhoz, 8 CIC 111. kán. — 1. § A keresztség felvétele által a latin egyházhoz tartozóvá válik azoknak a szülőknek a gyermeke, akik maguk is oda tartoznak, vagy -ha egyikük nem tartozik oda- közös akarattal úgy kívánták, hogy gyermeküket a latin egyházban kereszteljék meg; ilyen közös akarat hiányában a gyermek a keresztséggel az apa rítus szerinti egyházába kerül. (A latin kódexből vett idézetek az Erdő Péter által közreadott fordítás szövegét követik.) CCEO 29. kán. — 1. § A tizennegyedik életévét még be nem töltött gyermek a keresztség révén abban a sajátjogú egyházban nyer tagságot, melyhez az apa tartozik. Ha ellenben csak az anya katolikus, vagy mindkét szülő közös akarattal azt kéri, akkor ahhoz az egyházhoz fog tartozni amelyikhez az anya, fenntartva az Apostoli Szentszék által hozott részleges jog lehetőségét. 9 A kánon szerint ezen részleges jog szerzője az Apostoli Szentszék. Ilyennek minősülne azonban az érintett közösség által kezdeményezett norma is, amennyiben az Apostoli Szentszék azt különleges formában hagyja jóvá (approbatio in forma specifica)', vö. B. PríMETSHOFER, Interrituelles Verkehrsrecht im CCEO, in Archiv für katholisches Kirchenrecht 160 (1991) 350. 10 Vö. Erdő P., A szentségi jog rítusközi (egyházközi) kérdései (keresztség), in Orientalium dignitas. A XIII. Leó pápa által kiadott «Keletiek méltósága» kezdetű apostoli levél centenáriuma alkalmából tartott szimpozion anyaga, 1994. november 2-4, Orosz L. (szerk.), Nyíregyháza 1995, 140; vö. CCEO 29. kán. 1. § b, lásd: 62. jegyzet).
