Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az anyagi javak hierarchiája a hatályos egyházi jog tükrében
76 Kuminetz Géza egyház finalitását, ennek látható jele a krisztushívők sajátos autonómiájának elismerése, következésképp az un. egyházi javak sem törlik más javak sajátos egyházi dimenzióját.25 Más javak is (néha) hatékonyabban állnak az egyház céljai szolgálatában. Sőt olykor a magánkezdeményezésből származó apostolkodás hitelesebben tükrözi az egyház küldetését. Ha a maga evolúciójában figyeljük az egyes entitások tevékenységét, láthatjuk, hogy a magánkezdeményezés később hivatalos jelleget vesz fel, sőt magánál a jognál fogva jogi személyisége van. Gondoljunk különösképp is a szerzetes intézményekre. Mondhatjuk azt, hogy találkozik a privát autonómia és a közérdeket tekintő hatóság akarata. Különbséget kell tennünk a közjó (bonum commune) és a közérdek (bonum publicum) között.26 A közjóra mindenkinek törekednie kell. Az a közjó azonban, melyre az egyházi hatóság tekintettel van, az szűkebb ennél, ez a közérdek. Mondhatnánk úgy is, mint a hatóság által aktualizált közjó. Itt és most mi a legfontosabb teendő. A hatóság egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb feladata épp ez, a közérdek felismerése, szolgálata. Ám maga a törvényhozó tisztában van azzal, hogy a hatóság nem mindig ismeri, ismerheti fel a legjárhatóbb utat. Ezért is kapott nagyobb teret az új Kódexben a krisztushívők magánkezdeményezése. A hatóság köteles biztosítani a jog rendelkezése folytán (ipso iure) hivatalos jogi személyeknek minősített egységek (entitások) működését, vagy megítélése szerint létesíthet, megszűntethet hivatalos, de magán jogi személyeket is, amennyiben károsnak ítélné tevékenységüket. A hivatalos jogi személyeknek egyik legsajátosabb tulajdonsága az, hogy a közérdekre való tekintettel cselekszenek. Mintegy bennük, velük és általuk cselekszik az egyház, mint ilyen.27 Ennek jele az, hogy teljes egészében rájuk és csakis rájuk vonatkozik az V. könyv normatívája. Teljesen az egyház vezetésének a szándéka szerint, vagyis az egyetemes és részleges törvényhozás szerint kell bánni velük. Kizárólagosan a kánoni törvények vonatkoznak rájuk. A világi törvények megtartása prudenciális jellegű. Külön említést érdemelnek a szerzetes intézmények, a világi intézmények és az apostoli élet társaságai. Ezek hivatalos jogi személyeknek minősülnek, alapelvként az V. könyv előírásai vonatkoznak rájuk.28 Szólni kell továbbá a Szentszék javairól is. Jóllehet a 113. kánon szerint a Szentszék nem jogi, hanem erkölcsi személy jellegű, saját javai vannak, melyek természetesen egyházi javak.29 25 De Paolis, Dimenzióm ecclesiale (vö. 5. jegyzet), 92-95. Mester, S., Béni temporali e nuovo CIC, in II Nuovo Codice di Diritto Canonico. Novità, motivazione e significato (Utrumque Ius 9), Roma 1983, 306. 26 De Paolis, / beni (vö. 3. jegyzet), 90-98. 27 F. Urrutia, De normis generalibus. Adnotationes in Codicem: Liber /., Romae 1983, 78. 28 B. Primetshofer, Vermögen von Orden und ordensahnlichen Institutionen, in Handbuch des Vermögensrechts (vö. 3. jegyzet), 482-483. 29 Handbuch des Vermögensrechts (vö. 3. jegyzet), 109-112.
