Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az anyagi javak hierarchiája a hatályos egyházi jog tükrében
Az ANYAGI JAVAK HIERARCHIÁJA A HATÁLYOS EGYHÁZI JOG TÜKRÉBEN 75 ra való tekintettel valósítja meg az egyház intézményes céljait, mert jellegük magánjellegű, vagyis magánkezdeményezésből születtek és tevékenykednek, emiatt nem tekinthetők a hierarchikus cselekvés és jelleg részének, akár azért, mert céljai nem sajátosan a hierarchia céljai, akár pedig azért, mert az illető cél megvalósításának módja a hívek tevékenységi körébe tartozik, következésképp nem lép be direkte és közvetlenül az egyházi közérdek szférájába. Ezek a jogi személyek pl. magántársulások, csakis az illetékes hatóság határozata által létesülhetnek, és csakis akkor, ha bemutatták szabályzatukat és azt a hatóság jóváhagyta (probatio). Amennyiben a hatóság nem ítéli károsnak e jogi személyek tényleges tevékenységét, továbbá nem tartalmaznak szabályzataik törvényelleneset, nem akadályozhatja működésüket. Hasonló felügyeleti joga van a hatóságnak, mint a jogi személyiség nélküli társulások esetében, akár a célok végrehajtása, akár pedig a kegyes célra kapott adományok vonatkozásában. Sőt az 1257. kánon 2.§-a szerint néhány esetben a kánoni előírások is érvényesek rájuk pl. 264. 325. 1263. 1267. 1269. 1280. és 1480. 2.§ kk.21 Láthatjuk, hogy a hierarchia ezen fokán még jelentősebb befolyással bír az illetékes egyházi hatóság. Következésképp erősebb e javak egyházi dimenziója, de megőrzik e javak magánjellegüket, mivel a krisztushívők cselekvési autonómiáját fejezik ki (szabályzat, szemben a Kódex V. könyvével), akik részt vállalnak az egyházi közjó megvalósításában. Mint jogi személyek képviselik valamiképp az egyházat, éspedig a keresztség, az egyházhoz tartozás erejében. II.6.2. A hivatalos jogi személyek javai22 Mint látjuk, a törvényhozó bevezette a hivatalos és magán jogi személyek megkülönböztetését.23 Sőt az 1257. kánon definiálta, melyek az. un. egyházi javak. Csakis a hivatalos egyházi jogi személyek javai. Vagyis a törvényhozó nem a célok vonatkozásában, hanem a hovatartozás szempontjából definiálta azokat a javakat, melyek az egyházé, mint ilyené. A 116. kánon pedig arról rendelkezik, hogy a hivatalos jogi személyek az egyház nevében, vagyis a jog előírásai szerint (vagyis az V. könyv normatívája szerint), a közérdekre való tekintettel végezzék feladataikat.24 Ezek, és csakis ezek felett a javak felett követel magának az egyház kizárólagos kompetenciát, vagyis valódi kormányzati hatalmat, annak teljességét. A hivatalos jogi személyek, következésképp javaik sajátos módon függenek az egyházi hatóságtól, közelebbről az Egyházi Törvénykönyv V. könyvétől. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy ez a könyv biztosítja az egyháznak, mint egyháznak az autonómiáját. Ezek azok a javak, melyek részesednek az egyház intézményesedett-intézményesített céljaiban, valamint magának a hierarchiának a tevékenységében. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznünk, hogy a hierarchia tevékenysége nem meríti és nem is merítheti ki az 21 L. Chiappetta, II Codice (vö. 6. jegyzet), II, 368. 22 V. De Paolis, Béni ecclesiastici, in Nuovo dizionario (vö. 9. jegyzet), 99-107. D. Faltin, Diritto di proprieta ed uso dei beni temporali, in Problemi e prospettive di diritto canonico, E. Cappellini (a cura di), Brescia 1977, 232-234. 23 L. Chiappetta, L., II codice, II, 368-369. De Paolis, De bonis (vö. 4. jegyzet), 11-14. 24 Gf. Ghirlanda, Diritto canonico IV, in Nuovo dizionario (vö. 9. jegyzet), 352-353. De Paolis, Dimenzióm ecclesiale (vö. 5. jegyzet), 88-91.
