Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint 63 zói eszközökkel történő támogatásával szemben.125 Az említett szerző gondolatmenetét követve, e törvényalkotási tendencia tükrében felvetődik a kérdés, hogy vajon a magánautonómiából fakadó jogok korlátozása a rítusváltoztatás területén (mint ahogy azt a licencia kifejezés is sugallni látszik), nemde csak valóban kivételes esetekre szabad-e hogy szorítkozzon? Noha a keleti kódex által alkalmazott terminológia, azaz a hatósági beleegyezés {consensus) nyilvánvaló kapcsolatban áll az engedéllyel {licentia), amennyiben ez utóbbi nem más mint valami megtételére vagy elhagyására való képesítés, amely nem abszolút módon, hanem a törvényes hatóság beleegyezésének feltételével megengedett,126 a keleti norma szövege (mely mint tudjuk a törvénymagyarázat elsődleges eszköze), az engedély kifejezés mellőzése következtében az említett különösen rugalmas elbírálási lehetőséget közvetlenül nem sugallja. Ez aligha véletlen, hiszen egy keleti egyház elhagyására történő felhatalmazási kérelem mérlegelésekor -a megadó akár a Szentszék akár az érintett keleti megyéspüspök legyen is- a keleti egyházak említett védelmének biztosítása érdekében mindig súlyozottan kell figyelembe venni az érintett közösség szociológiai állapotát is. (A latin egyházat természetesen ugyanúgy megilleti azon feltételrendszer védelme, mely lényegileg érintheti működését.127 A létszám minimális csökkenésének lehetősége azonban -minthogy az összes keleti katolikus egyházak együttes létszáma is pusztán mintegy 1-2 %-át teszi ki a latinénak- esetében aligha tekinthető ilyen alapvető érdeknek.) 4) A sajátjogú egyházak egyenrangúak, úgyhogy a rítus címén egyik sem előzi meg a többit, ugyanazok a jogaik és kötelezettségeik (OE 3). Ezen zsinati elvből pedig jogvélelem következik amellett, hogy a rítusközi kapcsolatokban is valamennyi sajátjogú egyház helyzete egyenlő. Ezért ha a törvényhozó szándéka szerint bizonyos pontokon mégis jogi egyenlőtlenség kialakítása volna szükséges (például éppen egyes keleti katolikus közösségek védelmében), e ténynek a jogból kifejezetten ki kell tűnnie, és kétség esetén a szöveget a jogegyenlőség értelmében kell magyarázni.128 Ezen igen fontos alapelv azonban -ha valóban a II. Vatikáni Zsinat által szándékolt hatást kívánjuk általa elérni- árnyaltan értendő. Az OE 3 célja min125 Vö. Nuntia 28 (1989) 20-21, 23, továbbá írásunk 41. oldala. 126 “Licentia est facultas aliquid agendi vel omittendi, quod permittitur non modo absoluto, sed sub conditione consensus legitimae auctoritatis, secus prohibetur”, in A. Van Hove, De privilegiis, de dispensationibus (Commentarium Lovaniense 1/5), Mechliniae- Romae 1939,312. 127 Mással aligha indokolható azoknak a század első felében keletkezett szentszéki rendelkezésnek a hatályban tartása, melyek révén -a keleti kódex egészének összefüggésében nyilvánvaló anomáliaként- házas keleti katolikus papok akkor sem működhetnek az amerikai kontinensen (azaz pont azon területen ahol a híveik szétszórodottsága miatt éppen a legnagyobb számban volna rájuk szükség), ha sajátjogú részleges joguk egyébként nem írja elő kötelezően a papi celibátust (CCEO 758. kán. 3. § b); vö. Nuntia 28 (1989) 62, 102, valamint Sacra Congregazione per la Chiesa Orientale, deer. Cum data fuerit (art. 12), 1. III. 1929, in AAS 21 (1929) 155; Id., deer. Qua sollerti (n. 6), 23. XII. 1929, in AAS 22 (1930) 103; Id., deer. Graeci-rutheni ritus (n. 15), 24. V. 1930, in AAS 22 (1930) 349. 128 Ezt hangsúlyozza pl. Erdő, A szentségi jog (vö. 10. jegyzet), 133.
