Kánonjog 1. (1999)

TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)

SajAtjogú egyhAztagság a hatályos jog szerint

61

Minthogy a kilátásba helyezett szentszéki részleges jog sem tartalmazna többet, mint az apa rítusának kötelező követését (azaz a régi kodifikáció rendszeréhez való visszatérést), a rítusszabályok változása tekintetében összességében az állapítható meg, hogy azok révén -mindenekelőtt az anya gyermeknevelés tekintetében fennálló egyenjogúságának mint alapjognak a hangsúlyozásából adódóan"9- a jelen kodifikáció a keleti katolikus egyházak szempontjából még a korábbinál is lényegesen kedvezőtlenebb törvényi feltételeket teremt.

3) A krisztushívők alapvető jogai mint az individuális autonómia megnyilvánulási formái a kánonjogban nem minősülnek a szó szoros értelmében vett “alkotmányos” vagy “fundamentális” jogoknak, és megfelelő súlyú indokok esetén a törvényhozó korlátozásukat elrendelheti.119 120 Ugyanakkor a vonatkozó törvényhozói megnyilatkozások alapján a közeljövőben ilyen irányú elmozdulás kevéssé tűnik valószínűnek.121

Minthogy a jogszabályi keretek nem alkalmasak a II. Vatikáni Zsinat (OE) irányelvei teljesülésítésének biztosítására -jóllehet az ott kifejtett célokat a Törvényhozó továbbra is magáénak vallja- úgy tűnik, hogy azok realizálására a törvények alkalmazása, azaz az egyházi közigazgatás szintjén kell törekedni. A

melkiták eredeti rítusukat a XIII. századra teljességgel a bizáncival cserélték fel, a maroniták pedig napjainkra majdnem ugyanilyen mértékben ellatinizálódtak, az antió- chiai tradíció egyetlen hiteles képviselőjének immár az említett, szociológiai szempontból a nyilvánvaló megszűnés határára került közösség tekinthető. A CCEO 29. és 30. kánonja által kilátásba helyezett szentszéki jog kihirdetése ezért például esetükben különösen indokoltnak tűnik, nemcsak a latin hanem a nagyobb létszámú keleti katolikus egyházak viszonylatában is.

119 E szempont elsődlegessé válásában jelentős szerepet játszott a Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levél tanítása (n. 24,4), in AAS 80 (1980) 1653. köv.; vö. Nuntia 29 (1989) 44; Nuntia 31 (1991) 15.

120 Ezt nemcsak a már említett szentszéki részleges jog kilátásba helyezése bizonyítja, hanem azon tény is, hogy a keleti férj házasságkötés kapcsán történő automatikus rítusváltoztatási jogosultságát -amely a kodifikáció és jelentős szerzők egybehangzó véleménye szerint szintén alapvető jog- a törvényhozó végül mégis megvonta; vö. Nuntia 28 (1989) 26; Nuntia 29 (1989) 44; Primetshofer, Interrituelles (vö. 9. jegyzet), 352.

'2' [11] „A Kódexet tehát mind egészében mind egyes kánonjaiban az egész egyház fogadja derűs lélekkel és bizalommal abban, hogy követése minden keleti egyházra azon mennyei kegyelemket fogja árasztani, melyek azokat az egész világon mindinkább felvirágoztatják. E felhívás különösen azon kódexbeli normákra vonatkozik, amelyek ismételten figyelmem középpontjában álltak, s végül amelyekről úgy döntöttem amint a Kódexben állnak, mivelhogy a római pápa szükségesnek tartja őket az egyetemes egyház javára és az egyház igazságos rendjének valamint a Krisztustól megváltott ember legalapvetőbb és elidegeníthetetlen jogainak megőrzésére. [12] Ezen normák között említendők [...] a szülők közös megegyezésére vonatkozóak gyermekeik rituális hovatartozása tekintetében. Higgyétek el, hogy a «Urak Ura» és «Királyok Királya» sosem fogja megengedni, hogy ezen törvények szorgalmas megtartása a keleti egyházak javát veszélyeztesse”; Discorso del Santo Padre alla presentazione del CCEO alla XXVIII Congrega- zione generale del Sinodo dei vescovi (il 25. X. 1990), nn. 11-12, in Nuntia 31 (1990) 14-15, [kiemelés általunk].