Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint 51 Másrészt maga a latin kodifikáció is hangsúlyozta, hogy a szentszéki közreműködés az átlépés konstitutív eleme,76 amiből pedig már önmagában is egyértelműen következik érvényességi feltétel jellege (vö. CIC 124. kán. 1. §). A hatályos keleti jog a szentszéki közreműködés kapcsán nem engedélyről, hanem beleegyezésről szól {consensus). E kifejezés -a keleti kódexre jellemző terminológiai következetességből adódóan- már önmagában is elégségesen jelezné a szóban forgó feltétel érvényességi jellegét,77 a kánonban arra mégis történik szövegszerű utalás is.78 Mint azt több szerző is megjegyzi, a keleti norma a párhuzamos latin kánonra vonatkozó burkolt hiteles törvénymagyarázatnak tekinthető, s mint olyan végérvényesen cáfolta a szentszéki közreműködés érvényességi feltétel jellege tekintetében megfogalmazott korábbi kételyeket.79 A szentszéki közreműködés tehát a latin egyházból való távozáshoz is érvényességi feltétel. 2) Nem feltétlen szükséges viszont ténylegesen az Apostoli Szentszékhez folyamodni abban az esetben, ha az átlépni szándékozó hívő olyan területen lakik, ahol mind saját sui iuris egyházának mind az általa kiválasztott másik egyháznak van saját egyházmegyéje (vagy azzal jogilag hasonló elbírálás alá eső más részegyháza). Ilyen helyzetben ugyanis, ha a két érintett megyéspüspök (de nem bármely helyi ordinárius!) írásos beleegyezését adja az átlépéshez, a szentszéki hozzájárulást eleve megadottnak kell tekinteni.80 Megjegyzendő, hogy a kánon nem pusztán saját hierarcha hanem saját részegyház létéhez köti a szóban forgó jogvélelmet. Következésképpen a CCEO 916. kán. 5. § szerinti idegen sui iuris egyházbeli megyéspüspök -bár más “rítusú” alárendeltjei tekintetében is teljes értékű helyi hierarchának minősül- a szóban forgó eljárásra mégsincs felhatalmazva.81 A kánonjogi lakóhelyszerzés egyszerűsége folytán ezen könnyítés igen széleskörűen alkalmazható. Egyes szerzők -nyilván a norma kedvezmény jellegéből kiinduló tág értelmezés alapján- úgy vélik, hogy az „azonos terület” kifejezésen esetleg egy teljes nemzet, püspöki konferencia vagy szociokulturális régió is érthető.82 Vitathatónak tűnik azonban, hogy a territorium kifejezés magyarázható-e ennyire rugalmasan (azaz egyes esetekben akár az érintett részegyházak konkrét határaitól is eltekintve). Biztosabb értelmezés a megyéspüspökök illetékességét a két részegyház legalább részleges területi egybeeséséhez köti, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy illetékességükhöz elegendő, hogy részegyházaik akárcsak egy minimális része is fedje egymást.83 További érdekes kérdés, hogy a püspökök által adandó kölcsönös konszenzus írásbeli jellege is érvényességi feltétele-e ? Ugyan a CCEO 1516. kán. sze76 Communicationes 21 ( 1989) 51. 77 CCEO 934. kán. 2. § 1°. 78 Lásd 51. jegyzet. 79 így pl. Primetshofer, Interrituelles (vö. 9. jegyzet), 353. 80 CCEO 32. kán. 2. §. 81 Vö. Nuntia 22 (1986) 27-28. 82 Ennek lehetőségét feltételezi: Faris, The Eastern (vö. 23. jegyzet), 181. 83 Primetshofer, Interrituelles (vö. 9. jegyzet), 354.
