Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
52 Szabó Péter rint a dummodo kötőszóval bevezetett mellékmondatok érvényességi feltételt jelölnek, ám -mint az más összefüggésben joggal nyert megállapítást84- az imént említett kánon kikötése csak az egyedi közigazgatási intézkedések esetében jelöl bizonyosan érvényességi kritériumot. Itt viszont egyetemes törvényben szerepel. Mindenesetre -legalábbis a bizonyíthatóság miatt- az írásbeliség feltétlen kötelező. Minthogy a CCEO 32. kán. 2. §-ának szövege nem utal kifejezetten a latin egyházra, a keleti kódex kihirdetése után kérdésessé vált, hogy -figyelembe véve a két jogrendnek a kódexek első kánonjaiban deklarált autonómiáját- az említett vélelem latin-keleti viszonylatban történő átlépés esetében is fennáll-e? Bár egyes szerzők ennek lehetőségét kifejezetten állították,85 mások hangsúlyozzák, hogy a kérdésre hiteles törvénymagyarázat formájában kapott válasz86 módozata azt bizonyítja, hogy a keleti kódex maga e vonatkozásban nem bővítette ki a latin megyéspüspökök illetékességi körét.87 A törvény módjára kiadott hiteles törvénymagyarázatok nem bírnak visszamenő hatállyal. Ebből adódóan az idézett leírat kiadása előtt -a CCEO 32. kán. 2. §-a analógiájára- a latin egyházból valamely keleti katolikus egyházba irányuló, helyi szinten bonyolított esetleges rítusváltások -a kellő felhatalmazás hiánya miatt- érvénytelenek voltak.88 Ezen esetekben tehát -amennyiben a rítusváltoztatás szándéka és indokai továbbra is fennállnának- a vonatkozó eljárás megismétlendő. II. 3. A sajátjogú egyháztagság elnyerése katolizálás révén A sajátjogú egyházbeli tagság elnyerésének harmadik módjával a katolikus egyházon kívül keresztelkedett személyek élhetnek. A hatályos jog felszólítja a katolikus egyházzal teljes közösségre lépő akatolikusokat, hogy tartsák meg saját rítusukat, tiszteljék azt, és lehetőségeikhez képest mindenütt éljenek is aszerint. Ezért a nemkatolikus keresztények a katolikus egyházzal való teljes egységre lépéskor eredeti közösségük rítusát kötelesek megtartani. Eszerint például egy katolizáló orosz ortodox kereszténynek az orosz rítusú keleti katolikus sajátjogú egyházhoz kell csatlakoznia. Ha egy személynek, közösségnek vagy 84 Erdő, Egyházjog (vö. 34. jegyzet), 131. 85 így: J. Provost, Some Practical Issues for the Latin Canon Lawyers from the Code of Canons of the Eastern Churches, in The Jurist 51 (1991) 56. 86 Vö. 37. jegyzet. 87 A Pápai Törvénymagyarázó Tanács elé beterjesztett kérdés a keleti kódex kitejredésére vonatkozott (ti. hogy a CCEO 32 kán. 2. §-a felhatalmazza-e a latin megyéspüspököket is az írásbeli konszenzus megadására). Mégis -éppen a két kódex autonómiáját aláhúzandó!- a Szentszék törvény módjára kiadott hiteles magyarázata, az említett kérdésre vonatkozó megerősítő válasz helyett, a latin megyéspüspököket saját törvénykönyvük (CIC 112. kán. 1. § 1°) módosítása révén ruházta fel a kérdéses helyi eljárás alkalmazására, egyházukból történő távozás esetén; vö. M. Brogi, Licenza presunta della Santa Sede per il cambiamento di Chiesa «sui iuris», in Revista Espahola de Derecho Canonico 50 (1993)665-667. 88 Hasonló értelemben: Faris, The Eastern (vö. 23. jegyzet), 167; J. Canosa, La presunzione della licenza di cui al can. 112 § I, 1° del Codice di diritto canonico, in Ius Ecclesiae 5 (1993) 625.
