Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint 49 Mint láttuk, a törvényes házasságon kívül született gyermek az anya rítusát követi (CCEO 29. kán. 2. § 1°). Ha a szülök később mégis érvényes (egyházi) házasságot kötnének, akkor a gyermek tizennégy éves kora alatt automatikusan az apja szerinti egyházhoz kerülne, hacsak az apa kifejezetten úgy nem nyilatkozna, hogy gyermeke számára az anya rítusát kívánja fenntartani. Erre vonatkozóan a kódexek direkt szabályt nem tartalmaznak, ám ez következik a CIC 1140., kánonjából, amely szerint a törvényesített gyermek -a kánoni következményeket illetően- mindenben egyenjogúak a törvényesekkel, hacsak a jog kifejezetten másként nem rendelkezik. Hasonló normát tartalmazott a CA 106. kánonja is. Minthogy a hatályos joggal nem ellenkezik, érvényben maradinak tekintendő az a mondottakkal egybecsengő püspökkari rendelkezés, amely szerint utólagos egyházi házasságkötéskor a gyermek a törvényesüléssel automatikusan az apa szerinti egyházba kerül át. Ezt -külön rítusváltoztatási eljárás nélkül- az gyermek keresztelési anyakönyvének megjegyzés rovatában kell feltüntetni, az utóházasság anyakönyvi iktatási számára való hivatkozással.66 Megjegyzendő, hogy az 1991-ig hatályos keleti jog és az új latin kódex eltérő fogalmazásából adódóan 1983 után e ponton is bizonyos átmeneti aszimetria alakult ki. A gyermek a korábbi keleti jog szerint is a serdülőkorig követte a rítusváltoztató katolikus apát vagy vegyes házasság esetén a katolikus anyát (CS 10. kán.). Ám e kor -szemben az új kodifikációval- a leányok tekintetében tizenkét éves kortól volt számítandó (CA 17. kán.). Ennek következtében 1983 után például egy tizenhárom éves lány automatikusan követte a latin rítusból keletibe térő apját, míg ha az keleti rítusból tért másik keletibe vagy a latinba, 1991-ig a leánygyermek csak tizenkét éves korának betöltése előtt követte őt.67 Másrészt -bár a CIC szövege megengedné- mivel saját keleti normája kifejezetten ellentétes rendelkezést tartalmazott, a keleti apa 1991-ig rítusváltoztatása esetén nem dönthetett úgy, hogy serdületlen gyermekei ne kövessék őt, míg a latin apa számára ez 1983-tól lehetséges.68 E differenciák figyelembe vétele az 1983-1990 közti átlépések érvényességének megítélésénél fontos. A CCEO 34. kán. hatálybalépésével e különbségek megszűntek. II.2.2 A sajátjogú egyháztagság megváltoztatása egyedi felhatalmazás alapján Az említett eseteken kívül a sajátjogú egyháztagság megváltoztatása mindkét törvénykönyv szerint csak külön hatósági felhatalmazás alapján lehetséges. Ennek megadása pedig -mint láthattuk- a dolog természeténél fogva a Szentszék hatásköre. Ugyanakkor a latin norma hiányos fogalmazásmódja 1983 után -e ponton is- újra eltérő szerzői vélemények kialakulásához vezetett. 66 Hajdúdorogi EK 1209/1955; vö. Körlevelekben közölt rendelkezések 1950-1979, szerk. Hollós J., [Nyíregyháza 1979], 11. (Az utóházasság szóban forgó jogi hatásának ellentmondásos szakirodalmi megítéléséhez lásd: Michiels, Principia generalia [vö. 48. jegyzet], 308-309.) 67 Vö. 26. jegyzet. 68 Vö. 36. old. és köv.
