Kánonjog 1. (1999)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor

A BÍRÓ ERKÖLCSI BIZONYOSSÁGA 27 „Néha az erkölcsi bizonyosság csak olyan kiegészítő bizonyítékelemek és bizo­nyítékok megfelelő mennyiségéből adódik, melyek külön-külön nem tudnának igazi bizonyosságra vezetni. Összességükben viszont józan ítélőképességű em­berben semmilyen ésszerű kétséget nem hagynak. Ennek során a valószínűségből nem egyszerűen azért válik bizonyosság, mert a valószínűségek összeadódnak, hanem mert mindezeknek a különálló jeleknek és bizonyítékoknak ez együttes jelenléte csak azon alapulhat, hogy közös forrásból erednek: az objektív igazság­ból és valóságból. A bizonyosság tehát ebben az esetben egy abszolút biztos és egyetemes érvényű elv alkalmazásából ered, nevezetesen az elégséges indok el­véből...””. Ahhoz, hogy kisebb súlyú elemekből biztos általános képet alkosson a tényről, a bírónak gyakran tudományos felkészültségre van szüksége33 34. Ez különösen is vonatkozik az új semmisségi jogcímekre, melyek eleven párbe­szédet kívánnak a kánonjogászok és a pszichológusok, illetve a pszichiáte­rek között, amint ezt II. János Pál pápa is hangsúlyozta 1987. február 5-i beszédében, melyet a Rota Romana számára mondott35. Ám a bíró nem kö­vetheti mechanikusan a szakértők véleményét, hanem logikai és kánonjogi szempontok szerint értékelnie kell azt (vö. 1579. k.) hiszen más dolog pél­dául a pszichikai érettség mint az emberi fejlődés végső eredménye és ismét más az a minimális érettség, mely a kánonjog szerint a házasság érvényes­ségéhez szükséges.36 III. AZ EGYHÁZI JOGGYAKORLAT PROBLÉMÁI 1. Konfliktus a személyes lelkiismeret és a perbeli bizonyítékok között Bár a per tárgyát illetően csak egyetlen objektív igazság van, és noha a bi­zonyítékok gyűjtésére és értékelésére előírt formaságok éppen azt szolgálják, hogy biztosan és objektiven felismerjük az igazságot, mégis előfordulhatnak olyan esetek, amikor a bíró objektív és biztos személyes tudása és az, ami a pe­res aktákból és bizonyítékokból kitűnik, ellentétes megoldást kívánna. Az aláb­biakban először megkíséreljük ennek a konfliktusnak az elemzését, majd meg­jelöljük azokat a módokat, ahogyan az ilyen konfliktus elkerülhető. Egyébként effajta konfliktusoknak a mai jog lehetőségeire tekintettel csak nagyon ritkán volna szabad előfordulniuk. 33 AAS 36(1942) 340. 34 Vö. pl. Bonnet, De iudicis sententia (vö. 1. jegyzet), 82-83. 35 Nr. 3: AAS 79 (1987) 1455; vö. J. T. Martin de Agar, L ’incapacité consensuale nei recenti discorsi del Romano Pontefice alla Rota Romana, in Ius Ecclesiae 1 (1989) 402- 404; Erdő P., Az ember képe az Egyházi Törvénykönyvben. Teológiai, filozófiai és pszi­chológiai elemek, in AaVv., Pszichológusok és teológusok az emberről. Dobogókői tanulmányi napok I. Bűn - büntetés - bűnhődés. Dobogókői tanulmányi napok II, Buda­pest 1996, 119. 36 Vö. Joannes Paulus II, Allocutio ad Rotae Romanae auditores, 5 II. 1987, nr. 3; AAS 79(1987) 1457.

Next

/
Thumbnails
Contents