Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor
28 Erdő Péter Arra a lehetséges bár - a mai kánoni bizonyítási rendszer nagyfokú rugalmassága miatt - kevéssé valószínű esetre nézve, amikor a bíró személyes tudása és a bizonyítékanyag konfliktusba kerül, Aquinói Szent Tamás hangsúlyozza, hogy a bíróknak, mivel hivatalos személyek, aszerint kell dönteniük, amit ebben a hivatalos minőségükben ismernek: „Mivel az ítélkezés a bírókra tartozik, nem magán, hanem közhivataluk alapján kell ítélkezniük; nem aszerint az igazság szerint, amit magánszemélyként ismernek, hanem aszerint, ahogyan hivatalos minőségükben a dolog a törvények, a tanúk, az okiratok, a beterjesztett és bizonyított anyag révén tudomásukra jutott”37. Abban a régi kánonjogi és morálteológiai irodalomban bőségesen tárgyalt esetben tehát, amikor a bíró magánszemélyként tudva a vádlott bűncselekményéről, nem ítélhetné el őt, ha a perben hiányoznak az elégséges bizonyítékok38 Ugyanez érvényes a házassági semmisségi ügyekben is: a bíró nem nyilváníthatja érvénytelennek a házasságot, ha csak magánemberként van meggyőződve a semmisségről, de az iratokból és a bizonyítékokból az erkölcsi bizonyosság nem alapozható meg. Ez az eset nem is jelent konfliktust a valóság vagy az igazság és a formális kánoni eljárás között, hiszen a bíró a negatív ítéletben nem azt nyilvánítja ki, hogy a házasság érvényes, hanem azt, hogy nem bizonyult be a házasság érvénytelensége, vagyis hogy a kánoni előírások szerint szabályosan lefolytatott eljárás után, az iratok és a bizonyítékok alapján nem adódik erkölcsi bizonyosság az érvénytelenségről. A kánoni jogrend különböző biztosítékokat tartalmaz annak elősegítésére, hogy az ítélet megfeleljen az objektív igazságnak. A többi eljárási szabályokon kívül a házassági semmisségi perben az is elő van írva, hogy az ítéletet háromtagú bírói tanács hozza (vö. 1425. k. 1. § 1°), a végrehajthatósághoz pedig két egybehangzó ítélet szükséges (vö. 1684. k. 1-2. §). A törvényhozó mégis tudatában van a bírói tévedés lehetőségének, mivel az emberi megismerő képesség korlátozott, főként pedig mivel a házassági kötelék láthatatlan valósága és a külső bizonyítékok beterjesztésének perbeli szükségessége feszültségben vannak egymással. Ezért érvényben marad az a szabály, hogy a személyek állapotáról szóló perekben soha nincs a szó szoros értelmében vett jogerős ítélet (vö. 1643. k.). Maga a jogbiztonság kívánja meg, hogy az ítélet az eljárási szabályok szerinti indokolással rendelkezzék, s ne a bíró peren kívüli értesüléseire épüljön. El kell ismernünk azonban, hogy az emberi természet korlátozott volta miatt mindig megmarad annak lehetősége, hogy a jogbiztonság és a teljes igazság feszültségbe kerüljön. 37 Summa Theol., II-H, q. 67, a. 2, c = S. Thomas Aquinas, Summa Theologica De Rubeis, Billuart et aliorum notis selectis ornata. 111, Taurini-Romae “1939, 395. 38 Vö. M. Conte a Coronata, Institutiones luris Canonici ad usum utriusque cleri et scholarum, III, Augustae Taurinorum 31948, 307 nr. 1397; F. X. Wernz- P. Vidal - F. Cappello, Ius canonicum. VI. De processibus, Romae 21949, 556-557, nr. 591 (a régi elméletek feltüntetésével).
