Kánonjog 1. (1999)
KÖZLEMÉNYEK - Erdő Péter: A Gratianus-kutatás legújabb eredményei
Közlemények 105 régi glosszák kutatása céljából. Ennek a munkának a során immár statisztikai pontossággal kezdtek kirajzolódni magának a mű szövegének a különböző változatai, pontosabban a kéziratos szöveghagyomány nagyfokú változatossága. Az 1990-es évek közepén a Columbia Egyetemen végzett fiatal svéd egyházjogtörténész, Andres Winroth, aki bizonyos kutatásait Weigand professzor vezetésével végezte, jelenleg pedig a Yale Egyetem tanára, szenzációs felismeréssel hívta fel magára a figyelmet. Az 1996 nyarán a New York állambeli Syracuse-ban tartott kánonjogtörténeti világkongresszuson nyilvánosságra hozott felfedezés lényege abban állt, hogy négy teljes vagy majdnem teljes kéziratos példányról sikerült kimutatni, hogy azok a Decretumnak egy a később általánosan elterjedtnél jóval rövidebb első változatát tartalmazzák6. Winroth eredményeinek első, rövid összefoglalása azóta nyomtatásban is megjelent7. Ennek alapján maga Winroth, de a felfedezését meggyőződéssel elfogadó több kiváló szakember is, köztük Rudolf Weigand8, két redakcióról vagy recenzióról beszélnek, s feltételezik, hogy művének első változatát oktatói munkássága során még maga Gratianus bővítette és dolgozta át olyan jelentősen, hogy abból a ma nyomtatásban is ismert és széles körben elterjedt változat lett9. Weigand szerint az első recenzió 1140-re már elkészült, s a második recenzió kialakulása az 1140-től 1144/45-ig terjedő időre tehető. Külön említésre méltó kérdés a szöveg fejlődésében az a jelenség, amire ugyanő hívja fel a figyelmet: az első változatban a művön belüli keresztutalások az alább vagy fentebb előforduló passzusokra más módon történnek, mint azokban a részekben, amelyek csupán a második változatban szerepelnek. Úgy tűnik, hogy a szövegnek legalábbis egy része eleinte címekre (tó«/z«okra) oszlott10. A további eltérések vizsgálata az első recenzió és a későbbi szövegek közt megosztotta a kutatók véleményét. Andres Winroth az 1998. október 7-13-ig Ericében rendezett tanulmányi hét során rámutatott, hogy jelentős az eltérés a "két változat" között a római jogi helyek tekintetében is. Az első változat a római jogi szövegeket korábbi kánonjogi gyűjteményekből, vagy legalábbis a Iustinianus-féle Corpustó\ különböző forrásból idézi. A második változatban betoldott római jogi részletek viszont már ebből valók. Ez esetleg arra utalhat, hogy az első redakció összeállítása idején ez utóbbit még Bolognában sem oktatták. Winroth viszont ezen túlmenően, más szemléletbeli eltérésekre is hivatkozva immár azt állítja, hogy a két recenzió nem lehet egyazon szerző műve. 6 Ezek a kéziratok: Admont, Stiftsbibliothek 23 (C. 14-ig) és 43 (C. 15-től); Barcelona, Archivo de la Corona de Aragon, Ripoll 78 (C. 12-ig); Firenze, Bibi. Nazionale, Conv. Soppr. A.I. 402 (mivel az első füzet elveszett, a szöveg a D.28 p.c.l3-mal kezdődik); Paris, BN lat.nouv.acq. 1761 (C.12 q.2 c.39-ig). 7 A. WlNROTH, The Two Recensions of Gratian's Decretum, in Zeitschrift der Savigny- Stiftungfur Rechtsgeschichte, Kan. Abt. 83 (1997) 23-31. 8 R. Weigand, Chancen und Probleme einer baldigen kritischen Edition der ersten Redaktion des Dekrets Gratians, in Bulletin of Medieval Canon Law 22 (1998) 53-75 (a 71-75. oldalon teljes listával azokról a passzusokról, amelyek a bővebb nyomtatott változathoz képest az első redakcióbán hiányoznak). 9 Weigand, Chancen (vő. 8. jegyzet), 69. 10 Pl. C.25 q.2 d.p.c.25.
