Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Pataky Arnold: «Állag, személy, természet» a christologiai vitákban
vallják, amit maga Cyrill, csak kifejezéseivel nem értenek egyet. Cyrill még az efezusi zsinat megnyílása előtt, tehát 431. júniusa előtt ráér ellenfeleinek két Apológiában vála- szólni. Az ephesusi zsinat lefolyása ismeretes: óriási lelkese- déssel kimondották a zsinat atyái az unio hypostatica tanát és szűz Máriának istenanyai méltóságát s örök szüzességét. A nestorianismus további története már kizárólag az egy- háztörténelem keretébe tartozik. Úgylátszik azonban, hogy a vitáknak lényegét maga a nép édes-kevéssé értette. Még a keletnek nagy történetírója, GregoriusBarhebraeus(Abulphara- gius) is szír nyelven írt «Chronicon Ecclesiasticum»-ában (אבזוכ יקטסיסלקאד), a kelet pátriárkáinak történetében a nes- torianismus legfontosabb jelenségeként az emeli ki, hogy a püspököknek megengedi a nősülést (1.(ןיוהנד ;רהל, אוט: אתירדטל Szent Cyrill hitvallásáról bővebben nem szólok, mert tartalma teljesen megegyezik az anathematismusokkal, ezek- nek megokolása. Térjünk már most át Cyrillus anathematismusaira. 1. «Ha valaki nem vallja, hogy Emmánuel valósággal Isten és ezért a szent Szűz Isten anyja — mert test szerint szülte az Atyaistennek testté lett Igéjét — ki legyen kö- zösítve.» Ez első anathematismusban Cyrill a boldogságos Szűz- nek istenanyai méltóságát védi meg azzal a műkifejezéssel, mely, mint mondottuk, jelszava lett az orthodoxiáért küzdő félnek. A Szűztől született Emmánuel egyszersmind valósá- gos Isten. Samosatai András mindössze a σαρκικώς — test szerint — kifejezésen ütődött meg, mert ettől féltette Mária szüzességének tanát; Cyrill azonban kimagyarázta magát, hogy ő csak azt a szót ismétli, amelyet már a negyedik evangélium is használt: καί ó λόγος σάρξ έγένετο. Az Atya egyszülött Fia természet szerint (κατά φύσιν) Isten és isten- ségét nem vesztette el a megtestesülésben sem. De a világért sem állítja Cyrill, hogy az isteni ουσία az emberséggel össze«ÁLLAG, SZEMÉLY, TERMÉSZET» A CHRISTOLOGIAI VITÁKBAN 95 1 Chron. II. 22.
