Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Pataky Arnold: «Állag, személy, természet» a christologiai vitákban
94 DR. PATAKY ARNOLD együtt alá kellett volna írnia. Ez anathematismusok értei- mezésében a legjobb útmutatónk van, maga Cyrill, aki az ephesusi zsinat kívánságára külön iratban magyarázta meg tételeit, sőt még a zsinat előtt két apológiában meg- felelt két ellenfelének samosatai Andrásnak és cyrusi Theodo- retusnak cáfolataira.1 Mindenekelőtt lássuk az anathematismusok történetét. Nestorius konstantinápolyi pátriárka, ki 428-ban foglalta el székét és azelőtt az eretnekségeknek heves üldözője volt, nemsokára ezután tanítani kezdte, hogy az Ige és az általa felvett emberség között csak συνάφεια σχετική, erkölcsi egy- ség, az érzelmeknek, akaratnak és tiszteletnek egysége van. Követte tanárát, mopsuestiai Theodorust. Alexandria pátriárkája, szent Cyrill, e heves természetű, de az igaz hitnek lángbuzgalmú védője, először figyelmez- tette Nestoriust tévedésére, de midőn e figyelmeztetés nem használt, az ügyet I. Coelestinus pápa elé vitte. Coelestinus azt válaszolta, hogy Nestorius tíz nap alatt vonja vissza tanítását, különben kiközösíti az egyházból; egyúttal Cyrillre bízta az ítélet foganatosítását. Cyrill 430. decemberében vitte el Konstantinápolyba azt a hitvallást és az anathema- tismusokat, melyeket Nestoriusnak alá kellett volna írnia, de alá nem írt.1 2 Nestorius ez anathematismusokat barátjá- nak, János antiochiai pátriárkának küldte el és mint ez a kappadociai Caesarea metropolitájához, Firmoshoz írt leve- lében mondja, Cyrillus irata Antiochiában nagy visszatet- szést szült. János az anathematismusokat samosatai András és cyrusi Theodoretus püspököknek adta át, hogy azokat meg- cáfolják. András nyugodt hangon ír, de látszik, hogy ellen- felét meg sem értette; Theodoretus hevesebb és Cyrill állí- tásaiban apollinarismust vél fölfedezhetőnek. Úgy András, mint Theodoretus orthodox férfiak; voltaképen ugyanazt 1 Migne: P. Gr. 76. kötet. Explicatio XII capitum Ephesi pronun- tiata, 294—314. Apologeticus pro XII. capitibus, 315—385. Apolopeticus contra Theodoretum, 386—452. 2 Epistola 17. Migne: Patrologia Graeca 77, 105—121.
