Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Hellebronth Miklós: A 45-ik zsoltár

Ruháidból a mirrha s aloénak És kassziának terjeng illata;

Fénypalotádból1 hárfa hangja hallik: Fejdelmi lánysereg vonul eléd,

S Ophir aranyával fölékesítve Királyi mátkád2 áll meg jobbodon.

*

Vegyes kar. Egészen szép ő, a királyi leány,

Ott benn .. 3 arannyal hímezett ruhában ! lm! most indul meg fejedelmi díszben.

Utánna játszótársai szűz csoportja Dalolva, táncot lejtve, víg örömmel Vonul be a királyi csarnokokba.

1 A héberben: «az elefáncsont palotából».

2 A héberben : לגש. Eltekintve Dán. 52, 3,23 chald szövegétől, még csak egyszer Neh. 26 fordul elő e szó a Szentirásban; Dánielnél Baltazár király feleségeiről (ellentétben az ágyasokkal), Nehemiásnál Artaxerxes feleségéről. Figyelemre méltó De Zwaan megjegyzése (i. h. p. 538): «it might seem probable, that the shegal is the queen-dowager, the mother-in-law of the future queen», vagyis, hogy itt e szó nem a menyasszonyt, hanem annak leendő anyósát, a királyi vőlegény özvegy édesanyját jelentené. Főérve ugyan, hogy t. i. a 11. skk versekben az özvegy királyné, mint anyós ad oktatást leendő menyének, meg nem állhat, mert azok határozottan a költő szavai az új királynéhoz; mind- azáltal nincs kizárva, hogy ez az értelmezés a helyes, hogy tehát a király, jobbján anyjával, az özvegy királynéval várakozik palotájában a menyasszonyra. E föltevés mellett, mely, ismétlem, nem valószínűtlen, egyszerre eltűnnék az a nehézség, mely a közönségesen elfogadott értei- mezés mellett (hogy t. i. a segal alatt az új menyasszony értendő) létezik. Ez utóbbi szerint ugyanis már a 10. versben a király jobbján foglal helyet az új királyné, holott csak később, a 15. versben van arról szó, hogy kíséretével a király elé vezettetik. Megtartva a szokásos magya- rázatot, fel kell tennünk, hogy a költő, a menyasszony szépségét magasztaló rövid kitérés után (14. v.), a 15., 16. versekben mintegy szemléltetőleg ismétli azt, amit már a 10. versben előadott.

3 A héberben: המינפ׳ Érdekes, de el nem fogadható azon magyarázat, melyet Herder e szóhoz fűz (Vom Geist d. ebr. Poesie. III. Ausg. v. Justi. II. S. 313): «Schmeichelnd tritt der Gesang näher, dass sie nicht nur im Putz schön, dass ihre grösste Lieblichkeit ihr verHELLEBRONTH. MIKLÓS

II. kar.

78