Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Irodalmi értesítő

662

IRODALMI ÉRTESÍTŐ

nyugati egyház szempontjából is elválasztódnak tekintetik, ha az egyik fél ünnepélyes fogadalmat tesz; ez ugyanis olyan kérdés, mely a házasság felbonthatatlanságáról szóló dogmával szorosan összefügg, amiért is a gör. kath. román egyház e tekintetben nem térhet el a római kath. egyház felfogásától (101. 1.). Valakinek nős volta tehát — folytatja fejtegetéseit — magában véve, a gör. kath. román egyház- bán, nem akadály arra, hogy az illető a felszenteléshez bocsáttassék. Vannak azonban bizonyos, egyenesen a leendő papok házasságát szabályozó intézkedések, amelyeknek meg nem tartása megakadályozza a felszentelést. Az egyház ugyanis a leendő papok házasságára nézve speciális előirá- sokról gondoskodott, hogy az egyházi rend méltóságát ez által is kiemelje és főleg megóvja. Ilyen mindenekelőtt az egyház azon intézkedése, mely nem bocsátja a felszentelés- hez azokat, akik valódi, vagy véleményezett, egymásutáni kétnejűségben (bigamia successiva vera sive interpretativa) élnek. A Pravda szerint valódi kétnejűség miatt kizáratik az egyházi rendekből 1-ször az, aki első feleségének halála után második feleséget vett; 2-szor, aki a házasfelek közül az első házasság előtt már másnak jegyese volt; 1 — a vé- leményezett kétnejűség címén pedig azok záratnak ki az egyházi rendből, akik olyant vesznek feleségül, aki a jog vagy a közfelfogás szerint nem szűz leány. Van még a Pravdának, a neocäsariai zsinat 8. Kánonján nyugvó egy intézkedése, mely szerint az olyan, akinek felesége házas- ságtörést követett el, csak akkor szentelhető fel pappá, ha feleségétől örökre elválik. De szükséges, hogy a házasság- törés nyilvánosan bebizonyított tény legyen, ami a Pravda előírása szerint öt tanúnak esküvel megerősített bizonyság- tétele által érhető el. A merő gyanú vagy kevesebb tanú ugyanis egyrészről elégtelen az elváláshoz, másrészről pedig nem fosztja meg a férjet attól, hogy az egyházi rendeket

1 Ünnepélyes, megáldott eljegyzés. L. 102. 1.; v. ö. Dr. Hanuy Ferenc, A jegyesség és házasságkötési forma kifejlődése a «Ne temere» decretumig, Budapest, 1912, 100—102. 1.; dr. Lutter János a Hittudo- mányi Folyóirat XXL, 1910. évf., 115. 1.