Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ isten-bizonyítás logikája 545 hogy van absolut való, amely létét tekintve nem mástól való, hanem mindentől független és föltétien. E tétel logikai evidentiájának közvetítésére három fogalom kínálkozik: Nem ugyan történetileg, hanem szinte kézzelfogható világosságánál fogva első a kezdődő lét fogalma. Ebből az absolut létre így következtetünk: Vannak kezdődések; minden kezdődésnek van kezdője. A kezdődések sora visszafelé követve véges, vagyis van egy első kezdet. Tehát van egy első kezdő. Ezt a gondolatot megpendítette Platon, az Isten- bizonyításban azonban tudatosan csak a viktorinusok vitték bele. Szent Tamás pedig azt mondja róla: «A világ örökké- valóságának föltevése mellett, úgy tetszik, nem annyira nyilvánvaló Isten léte; ellenben ha a világfolyamatnak van kezdete, kézzelfogható, hogy kell léteznie kezdő oknak.»1 Diakrisis: Ennek a gondolatmenetnek alapeszméje, hogy a keletkezés, az új lét a legfeltűnőbb kézzelfogható változás, és ez sok bölcselő fölfogása szerint az azonosság elvének nyilvánvalóságával késztet bennünket egy rajta kívül levő ok fölvételére. Ami nem volt és most van, az nyilván nem magától lett, mert előbb semmi sem volt; ami pedig valamikép nincs, nem működhetik, mert operari sequitur esse. Mirtthogy ok nélkül semmi sincs, szükségkép egy előbb már meglevő változtató erő létesítette. Az okság ismeret- elméleti és lélektani eredetének mai vizsgálatai is meg- erősítik azt a tényt, hogy az oknyomozást a változások, keletkezések, létkezdődések észlelése indítja meg bennünk.1 2 Tehát a Platon-Bonaventura-féle gondolat logikai mélyre- látásról tesz tanúságot s egy absolut értékű mozzanatot tartalmaz s azért az Isten-bizonyításból kár volna kirekeszteni.3 A fönt csonka syllogismusokban adott gondolatmenet ellen a logikai forma szempontjából nem tehető kifogás. További kérdés tehát: lehet-e igazolni az előtételeket? 1 C. gént. 1, c. 13 ad fin. v. h. Schanz, Apologie des Christen- tums I.3 (1903) 180. kk. 2 Sigwart, Logik II.3 (1904) 141. kk., Wundt, Logik I.3 (1906) 586. 3 L. Schütz, Kezdet és vég a világfolyamatban (1907), kül.: 13. kk. 147. kk. Hittudományi Folyóirat. 1913. 36
