Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
536 DR. TRIKÁL JÓZSEF gyorsan ment. Nehéz az évezredes hagyományt elhagyni. A bizánci művészet hatása igen erős, az átmenet pedig lassú. Talán Németországban előbb lehet az önállóságnak, a fölszabadulásnak jeleit látni, mint Olaszországban. Viszont Olaszországban hamarább lett népszerű, mint Németország- bán. De akármint legyen a dolog, tény, hogy Olaszország- bán Cimabuet, Deciót, Lorencettit, Oiottót szent Ferenc, Németországban pedig a kölni festőket a kölni misztikusok befolyásolták. A művészettörténet hivatása elbeszélni, mint törekedtek e művészek a lelki életvilágot kifejezni, mint törekedtek Isten és az ember közötti benső viszonyt visszatükrözni. Mert minden igyekezetük odairányult, hogy Istent lehozzák a földre; az O atyai jóságát és a mi gyermeki kegyeletünket kifejezzék; de a művészek lelkisége és művészete a misz- tikával szoros kapcsolatban van. A mozaikképen mereven ül a Madonna trónusán, gyermekét ölében tartja, de az anyai és a fiúi szeretetnek semmi nyoma, hiszen ez nem tartozik a nyilvánosság elé, az etikett nem tűr érzelmeket. Most az Anya valóban szeretettel tartja gyermekét, áhítattal néz reá, a gyermek pedig áldóan emeli föl kezét. Az Anya is meghajtja fejét az emberek előtt, meghallgatja kéré- seiket, segélyt és megbocsátást igér nekik. Ez az érzelmes festészet még lágyabb és líraibb Sienában. Itt ragyog igazán az a gyermekded, őszinte érzelmesség és boldogság, amelyet szent Ferenc hozott és adott. «Betonte — írja Muther — die bizantinische Kunst das Greisenhafte, so herrscht hier das Jugendliche, Liebliche, Graziöse, war dort alles starr und steif, so herrscht hier schlanke, biegsame Anmut. Es ist, als seien die steinernen Wölbungen der Kirchen plötz- lieh durchsichtig geworden, und man schaute hinauf in den wirklichen Himmel, wo zarte, ätherische Wesen, sin- gend und den Höchsten preisend, in ewiger Jugend dahin- leben und liebeverwandt zum Menschen herniederblicken.:» 1 1 1 Geschichte der Malerei, Göschen, I. 15.; és Kuhn i. m. I. 246., 247., 257. o.
