Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett

EVANGÉLIUMAINK HITELESSÉGE

493

egész csapatjuk nyíltan nemcsak Mátyást rágalmazzák, hanem magát az Üdvözítőt is».

Ha ez eretnekek már használták Mátyás evangéliumát joggal következtethetjük, hogy ez apokryph iratot a máso- dik század első évtizedeiben Alexandrának vagy legalább Egiptomnak gnosztikusai készítették.

3. §. Tamás evangéliumának tanúskodása.

Tamás evangéliumát megemlíti Origenes szent Lukács evangéliumához írt 1. homiliájában. (M. Patr. Gr. 13, 1803.)

Szent Irén a Markoziusok apokryph és koholt iratairól szólva, ezeket írja (Contra Haer. 1. I. c. 20. η. 1. M. Patr. Gr. 7, 653.):

«Azt a koholmányt is elfogadják, mely szerint az Úr, mikor gyermekkorában olvasni tanult, ha a tanító, amint szokás, mondotta: Mondd A, feleié: A.. Midőn azonban a tanító kívánta, hogy mondja: B, feleié az Úr: Előbb mondd meg nekem te, mi az az A és akkor én neked megmon- dóm, mi az a B. Ezt úgy magyarázzák, mintha egyedül ő tudta volna, minő ismeretlent jelez az A betű)).

Ez a mese Tamás evangéliumának 6. fejezetében is elő- fordul. (Tischendorf: Evangelia Apocrypha. Lipsiae, 1876. 140—157. old.: «Θωμά Ισραηλίτου φιλοσόφου £ητά ε?ς τά παιδικά τοΰ Κυρίου)). Α 145. oldalon található a 6. fejezet.)

Tamás evangéliuma a gyermek Jézusról több, nem illő dolgot mesél.

Az utolsó (19.) fejezet elbeszéli a tizenkét éves Jézus történetét a templomban; e történetet Lukács evangéliumá- ból (2, 41—52.) vették.

Tamás evangéliumának 19. fejezete így kezdődik:

«Mikor pedig tizenkét éves lett, fölmenének szülei szokás szerint Jeruzsálembe»...

E fejezet vége így hangzik: «Anyja pedig megőrzé mindezen tetteket. Jézus pedig növekedik vala bölcsesség- ben és korban és kedvességben; neki dicsőség örökön örökké. Amen».