Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett
EVANGÉLIUMAINK HITELESSÉGE 483 visszakever, nem halad egyenes úton, hanem rosszakarattal ide-odafutkos. Azután következik: 1. Elmenvén, mutasd meg magadat a papnak és vigy áldozatot megtisztulásodért, amint megparancsolta Mózes bizonyságul nektek, azért amit az Üdvözítő mondott, hogy bizonyságul legyen nekik. — V. ö. Luk. 5, 14. 2. Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására... — V. ö. Luk. 5,24. 3. Az ember fia ura a szombatnak is.— V. ö. Luk. 6, 5. 78. Miért háborodtatok meg? Lássátok kezeimet és lábaimat: mert a léleknek nincsenek csontjai, amint látjá- tok, hogy nekem vannak.» — V. ö. Luk. 24, 38. 39. Szent Epipnanius idézett művében i. h. (M. 41, 711. s köv.) hetvennyolc pontban felsorolja azon szövegeket, amelyeket Marcion Lukács evangéliumából vett s össze-visszakevert. E szövegekből csak néhányat közöltünk, amelyekből azonban kétségtelenül kiviláglik, hogy Marcion ismerte szent Lukács evangéliumát, következőleg a mi harmadik evangéliumunk régibb Marcionnál. Nem is érdemel hitelt Semler, a biblikus racionalizmus atyja az ő követőivel, kik a szentatyák egyhangú tanú- bizonysága ellen azt merészük állítani, hogy a mi harma- dik evangéliumunk Marcion evangéliumából keletkezett, mely valamely eredeti evangéliumnak kivonata volt, vagy legalább is közös forrásból merített úgy Lukács, mint Mar- cion és a mi harmadik evangéliumunk csak Marcion kora után nyerte mai alakját. (V. ö. Cornely: Introductio III. 124. s köv. old.) Ugyanis amint Tertullián tanúskodik, Marcion maga megvallotta, hogy használta Lukács evangéliumát. Tertull. Adv. Marcionem 1. IV. c. 4. (M. Patr. Lat. 2, 394.): «Ami Lukács evangéliumát illeti... a mi evangé- liumunk annyira régibb Marcionnál, hogy valamikor maga Marcion is elfogadta azt» ... Ugyancsak Tertullián De carne Christi című munkájá- nak 2. fejezetében (M. Patr. Lat. 2, 801.) kikel Marcion ellen, 32*
