Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett

EVANGÉLIUMAINK HITELESSÉGE

477

felőle szólott (Lukács 2, 36—38.), mint mondják, világosan Achamathot jelzi . . . Ennek nevét pedig az Üdvözítő azzal jelezte, amit mondott: ,Igazolva lön a bölcsesség az őfiaitól‘. (Lukács 7, 35.)». V

Lukács e helyein kívül a Valentinianusok magyarázzák Lukács 9, 57—62-t is. Ez kitűnik saját szavaikból: Senki, aki kezét az ekére teszi és hátranéz, nem alkalmas a meny- nyék országára. (Irén. Contra Haer. 1. I. c. 8. n. 3. M. Patr. Gr. 7, 525. s köv. old.).

Jóllehet Máté (8, 18—22.) is közli az Úrnak az írás- tudókkal folytatott beszédét, a Valentianusok által idézett szavakat csakis Lukácsnál 9, 62 találjuk: «Mondá neki Jézus: Senki, aki kezét az ekére tévén, hátranéz, nem alkalmas az Isten országára».

Hogy a Valentianusok ismerték Lukács evangéliumát, kitűnik . továbbá szent írén szavaiból Contra Haer. 1. I. c.

1. n. 3. (M. Patr. Gr. 7, 449.). Szent Irén kifejtvén a Valen- tinianusok tévelyeit, így folytatja: «S ezért [a Valentianusok] azt mondják, hogy az Üdvözítő (Úrnak ugyanis nem akar- ják őt nevezni) harminc éven át nyilvánosan semmit sem tett·» ... Már pedig egyedül Lukács írja, hogy az Úr har- minc éven át nyilvánosan semmit sem tett. Ugyanis Lukács

2, 51: «Es leméne velük és jőve Názáretbe: és engedelmes vala nekik»; — 3, 23: «És Jézus mintegy harminc észtén- dós kezde lenni, fia lévén, amint vélik vala, Józsefnek». Utóbbit megjegyzi Lukács, mikor leírja, hogy «szózat lön mennyből» és kinyilatkoztatá az Urat nyilvános életének kezdetén.

A Valentinianusok hivatkozván a tizenkétéves Ú1־ Jézus- nak a törvénytudókkal folytatott vitatkozására (Lukács 2, 42—47.), úgyszintén a tizenkét apostol kiválasztására (Lukács 6, 13.), Lukács evangéliumának ismeretére engednek követ- keztetni. Lásd Iren. Contra Haer. 1. I. c. 3. n. 2. (M. 7, 469.) 1. rész, I. fej., 6. §.

Lásd még Iren. Contra Haer. 1. 3. n. 5. (M. 7, 476.) ugyanott; továbbá Epiph. Adv. Haer. 1. I. t. II. Haeresis 31, 14. 15. (M. Patr. Gr. 41, 500—504.) ugyanott.