Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Martin Aurél: Philo allegorikus Szentírás-magyarázata
44 DR. MARTIN AURÉL fogása szigorúbb. Mózes törvénykönyvének némely párán- csát a zsidók a változott politikai viszonyok miatt már nem tarthatták be.1 Ezek magyarázatáról Philo felfogása inga- dozó. Ily törvényről egyszer azt mondja, hogy szószerint véve célszerűtlen törvény volna,2 másutt azonban igen ész- szerű rendelkezésnek tartja.3 Úgy látszik, belátta, hogy ha egy törvény érvényességét feladja, akkor ugyanazt kell tennie sok más törvénnyel, elsősorban az étkezési előírások- kai. A görög szellemnek hozott ily nagyfokú engedmény pedig már egyenlő lett volna a mózesi vallás sajátos vol- tának feláldozásával. A szószerinti értelem elhagyásával az allegorikus jelen- téshez, mint egyedül jogosult értelemhez kell fordulni, valahányszor a szószerinti magyarázat különös nehézségekbe ütközik. Az allegorikus értelmezés ilyenkor exegetikai nehéz- ségek kiküszöbölésére szolgál. Innen a szabály, hogy a szentszöveget nem szabad szószerint értelmezni, ha a szavak első jelentésükben olyasmit mondanának Istenről, ami hozzá méltatlan. A Szentírás szavai szerint például Isten megbánta, hogy az embert teremtette. Nem volna azonban Istenhez méltó, hogy annyira emberi érzése legyen, mint aminő a W bánat, azért a szöveget nem szabad ily־\ értelemben venni, hanem az allegorikus magyarázattal kell értelmezni. Hasonló- kép szövegmagyarázati nehézségek elkerülésére szolgál Philo másik ilynemű, szabálya, hogy tudniillik a szószerinti jelentés kikapcsolásával az allegorikus magyarázathoz kell folyamodni, ha a szöveg szószerinti értelme ellentmondás- bán van más szentírási hely értelmével, vagy valamely tudó- mányos igazsággal. Ilyen esettel van dolgunk a következő szentírási részletben. Isten keresi Ádámot, s Ádám a hívásra azt feleli: Elrejtőztem, mert mezítelen vagyok. Előbb pedig azt mondta az írás, hogy ősszüleink maguknak ruhát készí- tettek, tehát nem lehettek mezítelenek. Az ellentmondás meg- szűnik, ha az allegorikus értelmezést alkalmazzuk. A ruhátlan- 1 1 Deut. 17, 15, 16; 20, 5—7. 2 De agric. 149—156. 2 De virtut. 28. és köv.
