Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 403 Scotushoz (f 1308.), az idősebbik, vagyis a scotista iskola megalapítójához, aki szent Ágoston egyes gondolatait, főleg akaratelméletét az előbbi bölcselőknél jobban kiemelte.1 Duns Scotus azt a szoros kapcsolatot, amelyet szent Tamás a theologia és a bölcselet között létesített, ismét meglazítja. A theologia nála gyakorlati tudomány, a böl- cselet pedig elméleti. Mindakettőnek — mondja — sajátlagos elvei vannak és egyik sem ancillája a másiknak. Világ- szemlélete egységes. Az egész teremtett világ, anyagi és szellemi, egységes alappal bir. A szellemek a lét virágai. Olyan ez a mindenség, mint egy nagy fa, amelyet Isten teremtett. Az anyag és a szellem közötti dualizmus, úgy lát- szik, meglazul; de ■■hiszen már szent Tamás is közelebb hozta az anyagot és szellemet egymáshoz, mint szent Ágoston. Mivel a világmindenség folytonos alaköltés, minden egyedben van valami az egészből és van valami új. Általános fogalmaink az egészre irányulnak, következőleg van realitásuk. Minden egyedben benn van az egész faj, az az egyedekben létezik. De egyednek is van egyedi jellege, egy új színe, a «haecceitas». Szellemi erőink közül az akaratnak értékét többre be- csüli az értelemnél. Ő a cselekvés embere, látja, hogy az akarat uralkodik, az akarat alkot, az akarat módosítja itéle- teinket, az akarat tűzi ki céljainkat. Ez az akarat megszületik érzelmeinkben, kialakul értelmi világunk sugárzása alatt, de azért az akarat a maga indítóokát követi. Quod amant volunt esse veritatem-mondotta szent Ágoston és ezt a gondolatot dolgozta ki Scotus is az akarat primátusában. Semmiféle determinizmust nem tűr el a cselekvés mezején, az akarat akar és amit akar, azt szabadon cselekszi. Ő a modern lélektani és metaphisikai voluntarizmusnak úttörője. Theologiai és bölcseleti iskolája tovább él a franciskánusok tanításában. A modern bölcselet pedig szereti, mert kritikus lélek, mert voluntarista, mert a theologiát a bölcselettől jobban elválasztotta és főkép mert az értelem megismerő 1 Fischer, Qesch. d. neueren Phil. I. 73.
