Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
404 DR. TRIKÁL JÓZSEF tehetséget a természet rendjére utalta és azontúl ki nem terjesztette. Occamnak is ő volt a tanítómestere, nominaliz- musához Duns Scotus is hozzájárult. Nehéz Occam lélektanát és bölcseletének indító- okait adni. Az ő lelkének bölcseleti iránya összeesik ama kornak összes politikai, társadalmi és vallási törekvéseivel. Az a világ a szétkülönítésnek, a részek önállóságra törek- vésének, az egyház és az állam szétválásának, a harmadik rend feltörekvéseinek, a tudományok szétforgácsolódásának vágyait hordozta magában. Az a világ vágyódott mély, bensőséges hitélet, megszentelő pillanatok után. Az a világ minden régi értéket felbontani és újra értékelni törekedett. Az a világ a nominalizmusnak, annak a szemléletnek volt hive, hogy semmi sem változhatatlan, semmi fogalom nem örökké ugyanaz, a természet határain túl nem visz eszünk hordozóképessége. Az akarat tehát a főképességünk. Isten is akar és azt akarja, amit akar. Amit Isten akar, az jó. Rosszat is akarhat, más erkölcsi világrendet is akarhat. Minden viszonylagos. Ezen elvek a modern relativizmus, subiektivizmus és sok mindenféle tévelynek forrásai. Occam a bölcseletnek irányát kétszáz évre megszabta. Metaphisikai, ismeretelméleti, ethikai nézetei pedig egyre föl- újulnak. Nem csoda, ha némelyek Luther, mások Kant, ismét mások pedig a modern evolúció ethikai követkéz- ményeinek úttörőjét látják benne. Bármint legyen is a dolog, Occam bölcseletére valamikép szüksége volt a gondolkodás történetének. A modern természetbölcselet csak úgy indul- hatott meg, ha régi fogalmainkkal elégedetlenekké váltunk és azok benső értékét tárgyilagos kutatás alá vettük. Occam nominalizmusának ez a jelentősége.1 Azt mondják, hogy egy termékeny tévedés az ember szellemének többet használ, mint egy terméketlen igazság! Occam bölcseleti jelentősége ebben áll. Tévedett, de téve- dése megtermékenyítette, gondolkodásra serkentette a böl- cselő elméket. 1 Fischer Kuno I. 75.
