Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 391 nemet így határozta meg: multorum hominum substantialis unitas. A X. században a fuldai Poppo szerzetes, a würzburgi Reinhard, de főleg Oerbert (később II. Szilveszter pápa, f 1003.) képviselik a realismust. A fajokat és a nemeket Isten teremtette, tehát ezek dolgok; a rájuk vonatkozó szavak és fogalmak is tehát lényegiségek, valóságok. A IX. és X. században tehát még nincsenek nomina- listák. Cousin1 tévedett, amidőn már Rhabanus Maurust is nominalistának tartotta. Haureau megint Auxerri Henriket sorolta közéjük.2 Stöckl helytelenül fogadta el az említett bölcselők felfogását. Reiners1 2 3 mutatta ki, hogy a XI. század előtt nominalismus nem volt. A nominalizmus útját a XI. század dialektikusai egyen- gették. Sajátságos körülmények szülték ezeket a középkori sophistákat, amint őket nevezték. Ők az idők gyermekei! Az egyház életében a jó szellem meglazult és megújhodásra szorult. VII. Gergely pápa előtti állapotokra kell gondolnunk. A Clugni reform kezdetét veszi és erős aszketikus áramlat van a levegőben. A jólelkű világiak és papok egyaránt változásokat sürgetnek. Másrészt az Ottó-féle szellemi újjá- születés sok ismert anyagot, költői művet hozott Olasz- országból Németországba. Olaszországban különben is a nagy, klasszikus időknek emlékei állandóan éltek. Németországban pedig most ugyancsak szívesen olvasták a klasszikusok műveit, amelyekből könnyű szellem lengett ki. A trivium tárgyai között eddig is szerepeltek a nagy klasszikusok és az egyház a nagy Szentatyák, szent Ágoston, alexandriai Kelemen példájára nem foglalt ellenük állást. Most azonban türelmetlenség szállta meg a lelkeket és a szigorú irányzat képviselői komoly állást foglaltak el a klasszikusok ellen. A theologusok és a művészetek között élessé vált a feszültség. 1 Ouvr. ined. d’Abälard. Paris, 1836. p. LXXXV. 2 De la phil. scol. I. 141., 143. 3 Der Nominalismus in der Frühscholastik, 1910. 10—25. ο.
