Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 387 alakító erőivé tette. A dolgok a valóságok, az eszméknek nincs a dolgokon kívül önálló létük. A dolgokat kell tehát megismerni és nem az érzékfölötti eszméket. De ha a dolgokat megismerjük, akkor természetesen rányitunk azok alkotó, létfönntartó elemeire, a formákra, az eszmékre is. A valóság megismerése az inductio és deductio útján történik. Inductio útján jutunk el az általános elvekhez; deductio útján az általános elvet minden vonatkozásában kiterjesszük, feloldjuk, szétforgácsoljuk. Minél általánosabb az elv, annál gazdagabb annak alkalmazása. A tudománynak tehát eszménye, hogy deductiv legyen, hogy minden egyes esetet egy főtételből maradék nélkül levezessen. Ez a ki- következtető, levezető szellemi művelet Arisztotelész szerint a dialektika hivatása. De bár minden megismerés tapasztalásból ered, mégis maga az ismeret bizonyos fogalmak révén létesül. Ezek a fogalmak pedig lehetnek egyesek és általánosak, sőt ha az összes tudományokat egy főtételből tudnák levezetni, akkor egy legáltalánosabb fogalmunk is volna. Mivel pedig ezek a fogalmak tárgyi ismeretet is nyújtanak, azért nemcsak az elme szüleményei, hanem részük van a dolgok valóságában is. De hogyan van ez? Ha valóban részük van a valóság- bán, milyen ez a részesülés? Megengedem, hogy Arisztotelész ezt a nehézséget ki- elégítően megoldotta és hogy ő csak az egyednek, az egyes dolognak tulajdonított ontológiai létet és valóságot. Más- részt tagadhatatlan, hogy Plátóval ő is azt tanította, hogy az igazi tudás általános és hogy tudásunknak annyi a benső értéke, amennyi bizonyosság fogalmainkban rejlik. Szóval a fogalomnak is van tárgyi mivolta, valósága. Plátó és Arisztotelész tehát csak annyiban különböznek egymástól, hogy az előbbi a túlzó, az utóbbi pedig a mérsékelt reális- musnak az atyja. A középkori szellemi harcok a realismust illetőleg Porphiriusnak Boethius fordításában megjelent Isagogéjához fűződnek, amely mű a dialektika tanításánál vezérkönyv gyanánt szolgált. Porphirius nem akarta ugyanis eldönteni,
