Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
386 DR. TRIKÁL JÓZSEF Ez a tudomány ébresztgette a maga fogós és nyitott kérdéseivel a középkori godolkodó elméjét. Amit Plátó és Arisztotelész nem tudtak vagy nem akartak megoldani, arra vállalkoztak a dialektikusok. Más volt különben is Plátó és más Arisztotelész dialek- tikája. Más eredményekhez jutott az előbbi és másokhoz az utóbbi. Világnézetük is más irányba vezetett és a logika kérdé- seit világnézeti szempontból oldották meg. A fogalmak eredete, értéke és a valósággal való kapcsolata más feleletet kapott Plátónál és mást Arisztotelésznél. A két nagy bölcselő két táborra osztotta a középkor gondolkodóit is és életet adott a realisták és nominalisták nagy küzdelmének, amely a többi bölcseleti iskolának is szülőjévé vált. A kezdődő középkor dialektikája főleg Plátó hatása alatt állt. Plátó az érzék alá eső világot úgy fogta föl, mint létesiiló't a semmi és a valóság között. Az egyedüli valóság csak az eszmék világa, amely a világot a semmiből alkotja, de amely világ az eszmék világához képest mégis csak árnyék. Ám ezek az eszmék az isteni értelemnek vetületei és alkotásai. Az isteni értelemben pedig benső egységben, összhangban vannak. Bár sokfélék, még sem ellentétesek, egymást még sem kizárók, hanem csak változatosak. Mikor az eszmék a világba lépnek és sokféleséggé szóródnak, akkor úgy látszik, hogy azok ellentétesek, egymást kizárók. De ez csak látszat. Mihelyt a dolgokat eszményi alakjukban és eredetükben gondoljuk, az ellentétek elsimulnak. Ép azért, ha a világot a maga benső mivoltában meg- ismerni akarjuk, akkor ne a múló jelenségeket vizsgáljuk, hanem a jelenségek mögött keressük az eszméket, a formákat és azokat iparkodjunk egymáshoz viszonyítani. Az a tudó- mány pedig, amely fogalommeghatározások és helyes csopor- tosítások útján az eszmék közötti vonatkozásokat és kap- csőlátókat keresi, a dialektika. Plátó művészi szemlélete és intuitiója később módszerré, kategoriatanná, észalgebrává vált. A dialektikának tárgyiasabb értelmet adott Arisztotelész. A híres stagirita az eszméket érzékfölötti ruháikból ki- vetkőztette és a valóság világának belső és lényeges elemévé,