Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Martin Aurél: Philo allegorikus Szentírás-magyarázata
34 DR. MARTIN AURÉL a 40. év őszén a császár elé jutnak, ki nagyon lealázó módon bánt velük. A kihallgatást a császár úgy adta, hogy közben egy nyaralót nézett meg, egyik teremből a másikba sietett, a zsidó küldöttség utána futkosott a császár kíséretének gúnyolódása között s Caligula azt mondta panaszaikra, hogy neki nem használ az olyan áldozat, melyet ugyan az ő jó- létéért, de nem az ő személyének, hanem idegen istennek mutatnak be. Örülhettek annak, hogy a császár haragjának nagyobb kitörése nélkül e szavakkal bocsátotta el őket: e hígvelejűeket inkább sajnálni, mint büntetni kell azért, mert nem akarnak az én istenségemben hinni. Philo életének további folyásáról nincsenek hitelreméltó adataink. Nagyon valószínűtlen Eusebius azon állítása, hogy Philo Claudius uralkodása idején még egyszer eljött Rómába s a szenátus- bán a jelenlévők helyeslése közben felolvasta «Legatio ad Caium» című művét, megismerkedett Péter apostollal és keresztény hitre tért. Az eset valószínűtlenségét növeli azon körülmény, hogy sem Josepus Flavius, sem más, e korbeli író nem tud róla, s már szent Ágoston megteszi a helyes megjegyzést, hogy Philo műveiben a kereszténységnek nyomát sem lehet találni. Philo nagyszámú irataiból a nagyobb rész ránk maradt. Egyes iratok (10—11) egészen vagy részben elvesztek, né- melyek csak örmény fordításban maradtak fönn.1 Fönn- maradásuk a görög egyháznak köszönhető. Philo allegorikus szentírásértelmezése a régibb egyházatyáknak mintául szol- gált, sokat használták és idézték. Azért iratait összegyűjtőt- ték és oly módon, hasonló buzgalommal, mint a szentatyák iratait, az egész középkoron át másolták. Az iratok nagy tömegét két csoportba lehet osztani. Az első főcsoportot alkotják a Szentírás első öt könyvéhez, Mózes pentateuchu- sához adott magyarázóiratok. A második csoportba az egyes különálló műveket osztjuk, melyek részint Philo ifjú- korából, részint idősebb életkorából származnak s bölcseleti, 1 Jo. Bapt. Aucher: Philonis Judaei sermones tres. Venetiis, 1822.; Paralipomena Armena. Venetiis, 1826.; Conybeare. Venetiis, 1892.
