Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Martin Aurél: Philo allegorikus Szentírás-magyarázata
PHILO ALLEGORIKUS SZENTIRÁSMAGYARÁZATA 33 «De Legatione ad Cajum» című művében adott köz- lése szerint Krisztus előtt tíz-húsz évvel született; életének ötvenes éveiben lehetett, mikor a názárethi Mester műkő- désének delelőjén volt, s mintegy tíz évvel élte túl Jézust Kár, hogy sorsa nem vezette Galileába, mennyit tudhattunk volna meg tőle Jézusról.1 Alexandriában élt és a város zsi- dósága egyik legelőkelőbb családjának tagja volt. Testvére Alexander, alabarches, fővámfelügyelő volt, valószínűleg a Nilus arabs partján gazdag bankár, Claudius császár anyjá- nak és Marcus Antonius leányának vagyonkezelője, ki Hero- des Agrippának is nagy pénzösszeget kölcsönzött s ezen királlyal rokonságba is került, midőn Agrippa eljegyezte leányát, Berenicét Alexander fiával. Régi forrásmunkák ada- faival nem igazolható szent Jeromos állítása, még Eusebius sem tud róla, hogy Philo zsidó papi családból származnék. Önmagáról ritkán szól Philo irataiban. Egy ízben egészen mellékesen említi, hogy egyszer Jeruzsálembe utazott, mert atyái szokása szerint a templomban akart imádkozni ésáldozatot bemutatni. Ifjúságától fogva követte hajlamát a szemlélődő életre és kizárólag bölcseleti tanulmányokkal foglalkozott. Csak idősebb korában jutott bele a politikai élet forgatába vagy, mint maga mondja, tengerébe. Caligula császár idejében, a 38. évben, Egiptom helytartója, Flaccus megvonta az alexandriai zsidóktól kiváltságaikat, sőt a zsidók főtanácsának 38 tagját a színházban megvesszőztette. Az erőszakosságok miatt még ez évben küldöttség ment Rómába a császárhoz. Résztvettek benne az alexandriai zsidók legtekintélyesebb polgárai, köz- tűk Philo is. A küldetésről és a megalázó fogadtatásról, melyben Caligula őket részesítette, Philo Claudius uralko- dása idején írt könyvben számol be. A császár a Mars me- zején látta először a küldöttséget és megígérte nekik, hogy majd alkalmasabb időben fogadja őket. A küldöttség tehát követte a császárt Puteoliba. Itt értesültek a császár új ren- deleiéről, melyben megparancsolja, hogy a jeruzsálemi tem- plombán állítsák fel szobrát. Végre Rómában, valószínűleg 1 Legat, ad Cajum. 28. §. — Renan : Jézus élete. Bevezetés. Hittudományi Folyóirat. 1913. 3
