Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről

A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL

193

Porphiriost, Jamblichost, Proclost. Szent Ágoston is nagyon sok eszmét kölcsönzött tőle. Dionysius Aeropagita és joan- nes Scotus Erigena pedig nélküle nem érthetők meg.

Ha tehát azt látjuk, hogy Dionysius művei Johannes Scotus Erigena fordításában oly kitűnő magyarázókra talál- tak mint Szentviktori Hugó, Robert Grosseteste, Nagy Albert és szent Tamás, nem csodálhatjuk, ha szent Tamás értei- mezője Corderius és újabban J. Lange nyomán Picavet azt a véleményét vallja, hogy az egész keresztény bölcselet leg- főbb forrása a neoplatonizmus. Mi nem akarjuk eldönteni, melyik félnek van igaza? Elismerjük, hogy a plátói tanok úgy régebbi, mint újabbi alakjukban a keresztény gondol- kodókra nagy hatással voltak. Elismerjük, hogy főleg a keresztény misztikusok misztikájuk és Istenhez való föl- emelkedésük alapgondolatait Dionysiustól kölcsönözték, aki viszont Plotinusból merített, másrészt nem felejtjük el, hogy mindezek a tanítások soha napvilágot nem láttak volna, ha akár az ószövetség prófétáinál, akár szent Pál tanításában az elragadtatások, a misztikus élmények támaszt nem ta- Iáinak.

3. Porphirius (223—304.) Plotinusnak kiváló tanítványa. Mesterének bölcseletét ő állította össze hat Enneadban. Nél- küle Plotin rendszerét nem ismernők. A platonikus gondol- kódokkal együtt ő ismertette még meg Arisztotelésznek is a tanait. Irt ugyanis egy Isagoget Arisztotelész kategóriáihoz és e műve később a párisi egyetem Artium fakultásán tan- könyv gyanánt is szolgált. Ő dobta bele a gondolkodás történetébe azt a nézetet, hogy Plátó és Arisztotelész egy- mástól nem is különböznek és azért az utóbbit neoplato- nikus eszmék szerint értelmezte, sőt Arisztotelész Organon- ját Plátó bölcseletéhez bevezetésül tanította. Ez az irányzat Abálardnál és a chartreusi iskolánál is fölújult, sőt szent Tamás idejében is voltak, akik a két görög bölcselő között a távolságot könnyen áthidalták. így történt, hogy Porphi- rius egyrészt Arisztotelész nevét forgalomba hozta, másrészt azonban téves fölfogással elhomályosította.

4. Proklus (411 —485.) arról nevezetes, hogy az idő foly