Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Jehlicska Ferenc: A nyomor és a bűn
A NYOMOR ÉS A BŰN. 8S> szép fogait s véres szájjal tér haza beteg gyermekéhez. Mindenét feláldozza, mielőtt a mocsárban elmerülne. S csak akkor sülyed el, mikor már eladnivalója nincsen. Dosztojev- szkijnál is szerepel a Raskolnikovban egy szegény leány, aki sokáig hősiesen küzd erényéért. Saját környezete ösztökéli, hogy bűn árán szerezzen pénzt nagybeteg anyjának. Reszkető kézzel teszi le az ágyra, anyjának lábaihoz, az első bűnnek árát. így jár Maslova is Tolsztojnak »Feltámadás«-ában és sok-sok leány Else Jerusalemnek »Szent Skarabaus«-ában. 5. A nyomor és a gyermekek élete ellen irányuló bűnök. Egész külön fejezetet lehetne ezen a címen írni. Mi azonban csak a legfőbb dolgokra szorítkozunk. A nélkülözés megkeményíti és el is durvítja a lelkeket. Hogy a legtöbb durvaság és brutalitás a szegényeknek a tanyáin található, vájjon ki ne tudná ? A tabáni iskolában azt kérdezte egyszer a tanító a fiuktól, tudják-e, mi az ököl ? Feláll egy szegény fiú, félhülye, és azt mondja : »én tudom, mert a papa mindig ököllel szokott fej beütni«. Egy másik proletárfiu így szól anyjához : »Mama, én a mostani papát jobban szeretem, mint az előbbit«. ■—• »Miért, fiam ?«— »Azért, mert ennek a pofonjai nem fájnak úgy, mint azok, melyeket az első papától szoktam kapni.« A gyermekkínzás természetellenes, hátborzongató bűne, amelyről az olasz Sighele írt behatóan, szintén leginkább a szűkölködő családokban szokott előfordulni.1 Egy szegény asszony, írja Sighele, úgy akarta elemészteni 9 éves leánykáját, hogy a világ meg ne tudja. Azért izzó vassal égette a kis gyermeknek hasát, a sebeket természetesen senki sem látta. Mikor az égetett helyek hegedni kezdtek, ecet-esszenciát csö- pögtetett rájuk, hogy újból kinyíljanak. A tanítónő többször faggatta a szomorú, sápadt, kisírt szemű gyermeket, mi baja. Ám a leány nem mondta meg a valót. Terrorizálva volt. Egyszer azt veszi észre a tanítónő, hogy a kis leányka ruhája 1 Scipio Sighele : Le crime k deux, »Les libéricides« című fejezete közölve van a »Revue internationale de Sociologie«-ban. Paris, 1910. No. 4.
