Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Jehlicska Ferenc: A nyomor és a bűn

•90

DR. JEHLICSKA FERENC.

alól vér csöpög a földre. Ekkor megnézte a gyermek testét és fájdalmasan fölsikoltott, mikor az iszonyatosságot meglátta.1

Nem ritka eset, hogy a gonosz szülők megcsonkítják a gyermeket és koldulni küldik. Megcsonkítva nagyobb szánalmat kelt, több alamizsnát gyűjt.

Nem mintha a szegény ember nem szeretné a gyermekeit. Sőt a rendes eset az, hogy szereti. Ám a nyomor a sze- reteten is átgázol. Sok szűkölködő anya arra kéri Istent, vegye el gyermekeit. Molnár József, a szomorú emlékű postaszolga, megőrült, mikor látnia kellett kedves gyermekeinek éhezését s kiirtotta a családját.2 Az angyalföldi családirtás hátterében is ott látjuk az Ínségnek félelmetes ábrázatát. Szabóékat arra szorította a drágaság, hogy ágyrajárót tartsanak. Ez aztán feldúlta a család békéjét. A férj féltékeny lett és családot irtott.3 Ezen katasztrófának elején a nyomor áll. In principio erat : miseria.

Sok szegény szülő elhagyja gyermekeit s ezek lassanként a kriminalitás útjaira tévednek. Luccini ügyész szemügyre vett 2456 gyermekgonosztevőt s azt találta, hogy ezek közül 1549 koldusgyermek volt, 792 szegény, 104 közepesen jómódú, — jómódú pedig csak 11.4

A nyomornak majdnem mindig romlott a közülete. Ily atmoszférában nem azon kell csodálkozni, hogy a gyermekek megromlanak, hanem megfordítva : az lenne a csoda, hogyha erkölcsileg épen maradnának.5

6. Végre a felnőtteknek élete ellen irányuló bűnözés is a nyomorban leli egyik erős okát és magyarázatát. A büntetőjogászok és szociológusok ezt nagyon jól tudják. Nincs is e tekintetben közöttük semmiféle nézeteltérés. Azért mi inkább egy példával akarjuk ezt a véres pontot illusztrálni.

1 Scip. Sighele, u. o. 251. 1.

2 Történt Budapesten, 1910. július havában.

3 V. ö. »Az Újság« 1910. nov. 8-án: »Családirtás az Angyalföldön«.

4 Ferriani i. m. 440. 1.

5 V. ö. említett értekezésemet a Kath. Szemlében, 813. 1.