Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Jehlicska Ferenc: A nyomor és a bűn

84

DR. JEHLICSKA FERENC.

I.

Mikor azt állítjuk, hogy a nyomor sok bűnnek közeli alkalmi oka, ez utóbbi alatt oly alkalmat értünk, amelyben az emberek rendesen el szoktak bukni. Az etikailag kifogástalan viselkedés ily alkalmak fennforgásánál kivételszámba megy.

A nyomorban sínylődő ember, aki a rendes megélhetéshez szükséges dolgokban hiányt szenved,

1. könnyen lesz hitetlenné. Tolstoj egy meggörbült testű fiatal koldust említ, aki egészséges korában tolókocsi segítségével nagy terheket szállított. Egy alkalommal nehéz zsákot emelt, súlyos benső sérülést szenvedett. Pénzecskéjét orvosokra költötte. Már nyolcadik esztendeje, hogy hajléktalan, koldul és szemrehányásokat tesz Istennek, miért nem küldi érte a halált.1 Ily lelkidet mellett csak egy kis lökés kell, egy ügyesen alkalmazott szofizma, s a lélek kizökken eddigi kerékvágásából : hitetlen lesz. Ahol a nyomor tömegesen lép fel s a lelkek telve vannak keserűséggel és irigységgel, ott csakhamar megjelenik a szociáldemokrata hamis próféta és megcsinálja a neki kívánatos metamorfózist.2 Előbb Istennek jóságát vonja kétségbe, aztán igazságosságát tagadja, végre létezését.3 Innét van, hogy városi proletáriátusunk majdnem teljesen hitetlen. Az agitátornak munkáját serényen folytatja a megfelelő napisajtó s a durva materializmus szellemében megírt füzetek.

2. A nyomor a nélkülözött dolgoknak törvénytelen úton való megszerzésére serkent.4 A tulajdon ellen irányuló bű1 Tolstoj : Die Sklaveresi unserer Zeit. Oroszból ford. L. A. Hauff. Berlin, Ottó Janke. 18. 1.

2 Nagyon tanulságosan illusztrálja ezt Paul Göhre : »Drei Monate Fabrikarbeiter« című munkájában, Leipzig, 1906. V. ö. e két fejezetet : Die Agitation der Sozialdemokratie és : Bildung u. Christentum.

3 Lombroso : Die Anarchisten, ford. Dr. Hans Kurella, Hamburg, 1895. 82. 1.

4 V. ö. Cesare Lombroso : Le crime, Paris, 1907. 156. 1.