Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Pataky Arnold: A »pusztulás utálatossága« Dániel könyvében
A »PUSZTULÁS UTÁLATOSSÁGA« DÁNIEL KÖNYVÉBEN. 5 szarv támadt a világ négy tája felé (8. v.). Egyikből kis szarv jött ki, mely naggyá nőtt dél, kelet és az erősség ellen ; az égig felemelkedett, a csillagokat vetette le és taposta széjjel. Az erősség fejedelmétől elvette a mindennapi áldozatot és levetette a szent helyet. E hatalmat a bűnök miatt nyerte (9—12. v.). Egyik szent a másiktól kérdi, meddig fog tartani e szomorú állapot ; és megtudják, hogy 2300 napig (Theodotion szövegében 2400 napot mond) ; ezután megtisztul a szentély (13—14. v.). Dániel kutatja a jelenés magyarázatát. Gábriel eljő és kifejti, bogy »az idők végén beteljesedik a látomás« (17. v.). A kos a méd-perzsa birodalom (20. v.), a bak pedig a görög királyság ; a nagy szarv az első király (21. v.). Halála után nemzetéből négy, nálánál gyöngébb király támad (22. v.), utánuk pedig, midőn megnövekszik a gonoszság, feltámad a »szemtelen király«, kinek egész uralma csupa erőszakoskodás lesz a szentek ellen, de végül kéz nélkül semmisül meg (23—25. v.). Végül meghagyja az angyal Dánielnek,- hogy zárja le a látomást, mely sok nap múlva fog bekövetkezni (26—27. v.). E részletben a szír fordítás lényeges betoldásokat mutat. A 3. versben megmagyarázza a kost: inö tib’TT (Darius Medus) ; az 5.-ben megnevezi a kos ellenségét : '3 DITIJDSIN »Alexandras filius Philippi« ; 1 a 8. versben a nagy szarv letöréséhez hozzáfűzi : D11X ddSn d'.ö'S'c *31 nme, »mors filii Philippi, Alexandri«. Hosszabb közbeszúrás van a 9. versben: D'jC'CS D13“!i»N nme -33 ísSexn diö'^b *3 mirnnsbNi \nroy n>'3*n »Antiochus Epiphanos. Quatuor servos habuit Alexander filius Philippi, qui regnaverunt post mortem ejus«. .Ellenségei közül a szir szöveg csak nyugatot (NieVI) és keletet (NíljlO) említi, elhagyva a héber •3-2,1 "Sxi-nek megfelelő fogalmat. Lényeges eltérés van a 11—13. versekben. A héber szöveg és a Vulgata szerint Antiochus Epiphanes elveszi az erő fejedelmétől az állandó áldozatot (TÖPfl), a szír szerint az állhatatosságot, igazságot (Xmi'ÖX) ; viszont a 12. versben a héber szerint földre vettetik az igazság (HCN), a szir szerint a szentség (XB’l'p). Végül a 13. versben a héber szöveg a látomásról és az állandó áldozatról beszél 1 A szír szöveget latinra fordítom, hogy könnyebb legyén összevetni a Vulgatával.
