Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Lukcsics József: Történetbölcselet és egyháztörténet
68 DR. LUKCSICS JÓZSEF. tárgyát ismeri fel, határozza meg és tudatosan körülvonalazza. Az eseménynek magyarázatát, valamint ethikai megítélését keresi; a történetnek faktorait és rezultátumait szemléli. Nem elégszik meg a kultúra kezdetének és fejlődésének kérdésével. A történt dolognak faktorai egyrészt a külső természet, másrészt az embernek Istentől beoltott tehetségei ; e kettőnek kölcsönös hatása alatt fejlődnek az emberek azzá, amivé tehetségeikkel az adott természeti feltételek mellett? válhatnak. Az általános emberi, a humanitas jegyében fut össze a kultúra fokozatos emelkedése mellett a fajok és népek képződésének különbözősége, hogy a Teremtőtől kitűzött ideális célt, a humanitas eszméjét, megvalósítsa.1 A kulturális haladás feltételeit azonban mint hathatós fejlődési tényezőket nem méltatja ; a humanitas tartalma határozatlan s általánosságban mozog. Herder után a történetbölcselet keresztényellenes szellemben két különböző, sőt ellentétes főirányt vesz fel : az egyik, az eszmebölcseleti (ideálfilozófiai), Kanttól ered és tetőpontját Hegelnél éri el ; a másik a kollektív irány. Kant,2 majd Fichte és Schelling a szabadság és szükségesség kiegyenlítődését az államban, melyet szervező princípiumnak tekintenek, mint a történet eszméjét látják. A történet fődolga, sőt valódi főtartalma az állam keletkezése és tökéletesedő fejlődése. Az ismeretelméleti érdekből logikailag megfogant eszmék, illetőleg az abszolút, vagyis világszellem érvényesülése az egyessel szemben, az ethikai értékek deduktív módon alkotják a történetet. Kant történet- bölcselete csak protestáns szempontból — az invisibilis ecclesia világában — lehetne helyes. Két feltétel hiányzik belőle : 1. a valódi módszer, 2. az események valóságos, igazi megítélése. A ténylegességet nem mérlegeli; a speculati- vitas elválik a realitástól. Kantnak és követőinek gondolatait rendszerré Hegel 1 Herder, J. O.: Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit, 4. kötet, (Riga, 1784—1791). 2 Kant, I. : Idee zu einer allgemeinen Geschichte in weltbürgerlicher Absicht, 1784. évi cikk.
