Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Lukcsics József: Történetbölcselet és egyháztörténet
TÖRTÉNETBÖLCSELET ÉS EGYHÁZTÖRTÉNET. 6$ nézőpontjából a világtörténetnek gyakran groteszk képe vonul elénk.1 A történetbölcseleti felfogás a keresztény vallás tudományos terméke ; mindazonáltal a történetbölcselők rendszerei nagyobbrészt a kereszténység, sőt Isten ellen törnek. A »la philosophie de l'histoire« kifejezést először Voltaire használta.2 A történetet mint bölcselő akarja megírni : »lire l’histoire en philosophe«. Az értekezés az emberiség ókori történetéről szól. Az ókor népeinek jellemzése mellett általánosságban a kultúra kezdetét, az emberek és intézmények lényeges vonásait fejtegeti szellemdúsan, de rendszer nélkül. A 18. század második felében divatossá lett, hogy a történetet bölcseletileg tárgyalják; első njmmai azonban visszanyúlnak. A történetbölcseleti szemlélődés módja oly régi, akár maga a történetírás ; de az idetartozó problémák összefüggő és tudatos tárgyalása mint rendszeres tudás a legutóbbi évtizedekből származik. Az ókorban valódi történetbölcselet nem jöhetett létre r hiányoztak az előfeltételek. Nem volt meg a szükséges felfogás, hogy az emberi nem bensőleg egységes ; hogy az emberi események benső összefüggésben és kölcsönös hatásban állanak egymással ; hogy minden emberi vonatkozásban állandó változás megy végbe. A görögök és rómaiak csupán saját magukat és történetüket látták ; a barbárokat meg1 »Les systéms divers de philosophie de l’histoire reposaient sur des hypothéses érigées en principes certains. Parmi ces hypotheses, il y en avait d’absurdes ; il y en avait d’erronées ; il y en avait, sans aucune doute, de légitimes. Vérités confuses, ou vérités exagérées, dans tous les eas vérités non demontrées, quelques-unes par leur vitalitó offrent de l’intérét et mérne des garanties«. — Herr, H., La synthese en histoire, (Paris, 1911), 38. 2 Voltaire egyik értekezését címezte így 1765-ben, amelyet 1769-ben Introduction gyanánt »Essai sur les moeurs et l’esprit des nations« munkájában ismét közölt. — Voltaire: Oeuvres compl.„ XI. (Paris, 1878).
