Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Lukcsics József: Történetbölcselet és egyháztörténet
64 DR. LUKCSICS JÓZSEF. vetették. Maguknak s maguk voltak a világ.1 A stoa híveinél ugyan felhőbe burkolt elősejtelem mutatkozik ; a stoikusok kozmopolitizmusa azonban nem a keresztény univerzálizmus. Az aristotelizmus és platonizmus az Istent, embert és természetet nem tekintik határozottsággal. Dániel próféta szoborlátomásában csak Dante költői lelke láthatta a keresztény történetbölcselet alapvonásait.2 A vízió szimbolikus alkalmazása az emberiség történetére a kereszténységben visszhangra talált, akárcsak a tíz egyiptomi csapásé a keresztények üldözésére. A kereszténység azonnal megteremtette a történetbölcselet lényeges előfeltételeinek egyikét : az emberiség és sorsának mint bensőleg összetartó egésznek felfogását. A krisztusi tan az egységes emberi nem gondolatát terjesztette, amelyet a bűnbeesés, megváltás s az utolsó ítélet közös sorsa egybekapcsol; »igaz világosság, amely megvilágosít minden embert, aki a világra jő«.3 A történetbölcselet iránypontjait sz. Pál, a nemzetek apostola hirdette ki Athénben az areopág díszes gyülekezetében : »Isten, ki a világot és mindazt, ami benne van, teremtette, mivel ő az égnek és a földnek Ura, nem kézzel épített templomokban lakik, sem emberi kezek szolgálatára nem szorul, minthogy ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. És egyetlenegyből alkotta az egész emberi nemet, hogy az egész földet benépesítse, elrendezvén és meghatározván az időket és lakhelyeiknek határait, hogy keressék az Istent, ha talán megérzik és megtalálják, habár nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk...4 Az együttműködő isteni gondviselés és az emberi szabad akarat alkotják az emberiség történetének főtényezőit, 1 A népek egymással szemben idegenek, tehát ellenségek voltak. Hostis = peregrinus, inimicus. V. ö. Benigni, H. ; Historiae ecclesiasticae propaedeutica, I. (Romae, 1905) 52. 2 V. ö. Rocholl, R. : Die Philosophie der Geschichte (Göttingen, 1878.), 33. — Dániel, II. 31—45. 3 Ján., I. 9. 4 Apóst, csel., XVII. 19—34. — V. ö. Rocholl, i. m., 20 köv.
