Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Trikál József: William James bölcselete

778

DB, TRIKÁL JÓZSEF,

minden az Isten. A dolgok is Isten jelenségei. Erre az elméletre a túlzó intellektualizmus és a belőle kiserkenő fogalom- költészet vezetett. A mindent egységesítő és a mindent benső összefüggésben látni óhajtó ész irtózik a mástól, mert az számára x. azaz ismeretlen ! Az ismeretlenbe tehát Istent helyettesítette bele.

Ezt az értelmi szerkesztőműveletet mi sem helyeseljük.

De James irtózik a theizmusnak gondolatvilágától is, az sem kell neki. Azt mondja, hogy az sem nem életképes, sem nem gyakorlati. Miért ? Mert a vallásos gondolkodás Istent végtelennek tekinti, a dolgokat, a többi teremtményeket pedig végeseknek ! Isten végtelen öntudat, minden más tudat ellenben véges. Tegyük föl, hogy Jamesnek van igaza. Tegyük föl, hogy Isten nem mindentudó, nem mindenható, nem a legjobb ! Megnvugodhatik-e gondolatunk, elménk egy ily világrendben ? Ha Isten csak oly véges lény, mint mi, csak erősebb, hatalmasabb, kielégíti-e hitünket ily Isten ? Nem ! Ezen világrend fölött is ott lebeg a végzet, a sötét éjszaka, az örökké nyugtalanító űr, a múlandóságnak, a pusztulásnak árnya.

De James fél az elvont mindenistenítéstől és azért morzsolta szét az egész világot önálló egyedekre és talán istenekre is. Mert ez a pluralizmus ! T. i. a lét összes alkotórészeinek egyéni érvényesülése az egymásra utaltság keretében. Helyes ! De ez a pluralizmus nincs-é meg a theizmusnak dualisztikus alakjában ? Nincsenek-e a keresztény bölcseletben önálló állagok, sajátos rendeltetéssel és céllal ? És mégis nem egy világ keretében él-e minden önálló életet és hivatást l James nem mélyedt el sohasem igazán a kereszténybölcselet szellemében. Amely bölcselet a szabad akaratnak és a végső célnak talaján áll, az tanítja úgj^ az egyén önállóságát, mint az Istennel való benső egyesülést.

De James azt hiszi, hogy a pluralizmus közelebb hozza Istent hozzánk, mint a Hegel-féle elvont monizmus. Ha Isten véges, akkor tudom, hogy az ő működései ép olyanok, mint az alsóbbrangú lényekéi, az ő képességei a mi képességeink. Nem áll az idő keretein kívül, nincs külön története, hanem